A cápaszerűek vagy közismertebben cápák a szűkebb értelemben vett porcos halak osztályába tartozó öregrend. Őslénytani szempontból a kopoltyúfedő nélküliek rendjének alrendje, amely a bazális csoporttól (antennás cápák) elkülönülő porcos halakat jelenti. Az antennás cápák már a devon1 második felében megjelentek, a valódi cápák a karbonban.
Evolúció:
Az első cápák a Földön: Ős rokonai először kb. 400 millió évvel ezelőtt jelentek meg az óceánokban. A cápák a porcos halak osztályába tartoznak, ahova rokonaik a ráják is.
Megjelenésük:
Kopoltyúval lélegeznek. A cápák teste hosszúkás, áramvonalas, orsó alakú, hengeres, keresztmetszete csaknem kör alakú. Egyes alakok egészen kígyószerűen megnyúltak, míg a pörölycápafélék koponyája oldalirányban erőteljesen kiszélesedett, így a testük mintegy kalapács alakúvá vált. Mellúszóik elülső szegélye nem nőtt össze teljes mértékben a testtel, így viszonylag elég szabadok. Farok úszójuk igen nagy felületű, minden esetben aszimmetrikus, ún. heterocerk2 farok úszó. Egy nagyobb felső, és egy kisebb alsó lebenyből áll. Szájnyílásuk nem a test elején található közvetlenül, hanem alulra csúszott, félkör alakú. A szájüregben számos háromszög alakú, éles, pikkely eredetű, gyökértelen, ránőtt fog található, melyek több sorban helyezkednek el, és számuk igen nagy lehet. A fogak könnyen kitörnek, de hamar pótlódnak is. Ezek a fogak rágásra alkalmatlanok, csak az áldozat megragadására, és tépésére alkalmasak. A kitépett falatokat aztán egészben nyelik le. Az orruk nagyon érzékeny a vízbe került vér szagára. Mája az egész test tömegének negyedrészét is kiteheti, ez szolgál a vízben való lebegés megvalósítására is (amire más halak léghólyagot alkalmaznak). A különbség a cápák és más halak között említendő (a szemmel láthatón kívül), hogy a csontos halakkal szemben a cápák és a ráják testének szilárd váza nem csontból, hanem porcból van.
Életmódjuk
Ismeretesek fog nélküli alakjaik is, melyek a tengervízből planktonokat3 szűrnek ki. A többi fajuk mind ragadozó, elsősorban halakkal, rákokkal, kagylókkal táplálkoznak, de a nagyobb termetű cápafajok tengeri emlősöket is zsákmányolnak, így az emberre is veszélyesek lehetnek (a fajok 10% veszélyes az emberre). Többségük a tengerek lakója, egyes fajok a trópusi folyókban élnek.
Szaporodásuk:
A csontos halakkal ellentétben belső megtermékenyítésűek, sőt elevenszülők is akadnak közöttük. A nem elevenszülő fajok kemény burkú petéket raknak.
Életciklus
A cápák átlagéletkora: Kevesebb, mint 25 év
Születés: A cápák három különböző módon születnek:
Néhány cápatojásokat rak le. Az embrió ebben fejlődik ki. Ezeket tojásrakóknak hívjuk.
Más cápák álelevenszülők. Ez azt jelenti, hogy az anya testében nagy, szikanyaggal körbevett peték fejlődnek. Az embriót a hasához zsinórral kötődő szikzacskó tápanyagai táplálják. Egyes fajoknál az elsőként kifejlődő kiscápa megeszi a többieket. A homokcápa és a Makó cápa esetében csak egy kis "kannibál" marad életben, amely az összes többit felzabálta.
Végül vannak elevenszülő cápák. Fejlődésük hasonlít a méhlepényes emlősökére. A citrom- bika és pörölycápa esetében az anya szervezetéből a köldökzsinórhoz és a méhlepényhez hasonló szerveken keresztül jut a tápanyag az embrióba.
Kihordási idő (azt ugye, hogy terhesség nem mondható minden esetben): Kilenc hónaptól két évig.
Fajok száma:
Több, mint 350 fajt tartanak számon, számuk folyamatosan nő, újabb és újabb fajokat fedeznek fel. Az öblös cápát például 1976-ban fedezték fel. Egy másik különös faj a koboldcápa alig 100 éve ismert a tudomány számára, mégis keveset lehet tudni róla. (Vajon mit rejthet előlünk ez a titokzatos állat, melyhez 100 esztendő kevésnek bizonyult?) . A lap alján olvasható a többi cápa faj is.
Rendszerezés - Az öregrendbe az alábbi rendek tartoznak:
- kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)270 faj
- bikafejűcápa-alakúak (Heterodontiformes)10 faj
- szürkecápa-alakúak (Hexanchiformes)5 faj
- heringcápa-alakúak (Lamniformes) -16 faj
- rablócápa-alakúak (Orectolobiformes)33 faj
- fűrészescápa-alakúak (Pristiophoriformes)5 faj
- angyalcápa-alakúak (Squatiniformes)18 faj
- tüskéscápa-alakúak (Squaliformes) -115 faj
- A devon földtörténeti időszak volt az ó időben (paleozoikum), amely 416 millió évvel ezelőtt kezdődött (± 2,8 millió év) és 360 mya ért véget. Nevét az angliai Devon megyéről kapta, ahol először tanulmányoztak a devon korból származó kőzeteket. A devon a szilur időszakot követte és a karbon időszakot előzte meg.
- a halak egy tekintélyes részének (zománcos, porcogós vagy általában őshalak) egyenlőtlenül fejlődött frakuszója vagy farkparája, amelynek felső fele mindig hosszabb és erőteljesebb, mint az alsó; p. kecsege. L. Halak. Forrás: Pallas Nagylexikon
- A plankton görög szó, a jelentése „vándorló", „sodródó". Miközben a planktonikus élőlények néhány formája alkalmas független mozgásra, és fel tud úszni önállóan akár 100 métert is egy nap alatt (e függőleges fölfele vándorlást a magyar megfelelő nélküli angol diel jelöli), a többségüket az állandó vízszintes sodródás jellemzi, amit a testükben levő víz okoz.
Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése