Néhány gondolat az állattartásról

 „Azt hiszem, nem azért szeretjük az állatokat, mert nagyobb szeretetet kapunk tőlük, ez legföljebb tovább táplálja érzelmeinket. Nem is csak gyöngébb iránti szánalomból: egyébként is az ember ma hogy merhetne szánalomról beszélni, ha széttekint a világ vérző térképén? Háláról még kevésbé, noha az állatoki felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek az embernek a történelem során. Gondolom ne is keresgéljünk tovább a sok számba vehető, racionálisok között, mert ezek alatt, nagyobb mélységben működik az érvényes válasz: az állat – s a növény – az utolsó kapocs, mely az embert a természethez fűzi. Az eleven világhoz, melybe kérve-kéretlenül beleszületett, s amely a keze nyomán lassan felismerhetetlenné torzul. Az állat szeretete: jelképes tiszteletünk az élet iránt” – vallotta Déry Tibor állatokról szóló egyik írásában (Szótlan barátaink, Natura, 1971)

Konrad Lorenz Nobel-díjas kutató az állattartás lehetséges buktatóira is felhívja a figyelmet. A Salamon király gyűrűje c. könyvében (Gondolat, 1976) így kezdi az Állatok, károk, bosszúságok c. fejezetet: „Hogy miért mesélek mindjárt az elején az állatokkal való együttélés árnyoldalairól? Mert annak mértéke, hogy ki mennyire kész elviselni ezeket a nehézségeket, ki mekkora áldozatra hajlandó, egyúttal mértéke annak is, hogy mennyire szereti az állatokat.” Persze nem mindegyik állat szeretőifjú fogja oly fékezhetetlen kíváncsisággal belevetni magát az állattartásba, mint Lorenz. Bizonyára szülei sem lennének olyan türelmesek és megértőek, mint az altenbergi diák szülei voltak, amikor a csemetéjük házi állatkertjének lakóitól elszenvedett károkat felfedezték. Sok állatfajt – például az ifjú Lorenz majmát – ma már nem is gondozhatná a lakásban.

-Miért ne tarthatnék majmot odahaza?- verhetné fel erre bármelyik ifjú olvasom. Ma már veszélyeztetett vadon élő állatfajokat szigorú törvények védik. Lorenz ifjúkorában még nem volt nemzetközi állatvédelmi megállapodás a majmok, ritka vadmacskafélék, trópusi madárritkaságok és hüllők fogságában való tartásáról. Azóta Magyarország is csatlakozott a ritka díszállatok kereskedelmét tiltó washingtoni egyezményhez, s így most már csak állatkertek szerezhetik be – egyre korlátozottabban – ezeket a kipusztulástól megmenti kívánt állatfajokat. A fogságban való tartás tilalma, illetve engedélyhez kötöttsége vonatkozik az 1982-benm hozott új természetvédelmi törvényünkben felsorolt valamennyi védett állatfajra, így az emlősök közül a korábban odahaza is gyakran tartott sünre, mókusra, pelékre, az azelőtt kalitkában gondozott erdei énekes madarakra (szinte valamennyi hazai madárra) a kétéltűek mindegyik hazai képviselőjére, (tehát a gőtékre, békákra egyaránt), ugyancsak az összes nálunk előforduló hüllőre) vagyis valamennyi kígyó és gyíkfajra, valamint a mocsári teknősre). A halak közül védett az apró termeténél fogva szobai akváriumba is alkalmas lápi póc, valamennyi csíkfajunk, a fehér foltú küllő és a selymes durbincs. Ezeket a védett fajokat természetesen állatkereskedéseink sem árusíthatják.

-Hát akkor mi az, amit tarthatunk, amit mi figyelhetünk meg odahaza?-kérdezheti az olvasó

No, azért az állatkedvelők szenvedélye számára még sok érdekes, szeretetre méltó, sok lebilincselő megfigyelést nyújtó állat kedvenc marad, amelyeket nemzedékek hosszú sora óta fogságban is sikerrel tenyésztenek, vagy külön állattenyésztő telepeken szaporítva, onnan juttatnak el az állatkereskedőkhöz. Állományukat többnyire régóta már csakis az ember gondos tenyésztő munkáját tartja fenn. Persze egy lelkes ifjú természetbarát számára már az a sok különös megjelenésű és érdekes életmódot folytató, nem védett kis vízi szervezet (búvárpók, hidrák, tegzesek, víziskorpiók, tócsarák, stb..) is temérdek megfigyelni valót szolgáltat, amelyet például a haleledel gyűjtés közben a hálóba kerítve, kis befőttes üvegekbe helyezve tanulmányozhat otthon.

A legtöbb kisgyermek figyelmét megragadják az állatkereskedések kirakatának élő „játékszerei”. Az állatok megfelelő, rendszeres gondozására azonban csak bizonyos életkoron túl alkalmasak a gyerekek. (1.táblázat)

Szóljunk végül a nekünk kiszolgáltatott „szótlan barátként” vállalt felelősség kérdéséről. Aki érző, eleven állatot vesz magához, annak kötelessége azt a fogva tartás legmegfelelőbb feltételei közt életben tartani, nevelni, rendszeresen gondozni. Ha valami ezt megakadályozná, az állatot és a felszerelést ajándékozza oda ( ha tudja, adja el) olyan állatbarátnak, aki annak további gondozását örömmel vállalja. Ha azonban olyan értelmes, gazdájához ragaszkodó állatról van szó, mint amilyen a családi falkához tartozó kutya, ezt a megoldást is csak szükség esetén válasszuk.

Az, hogy ki milyen állatot szerez magának, több körülménytől is függhet. Így többek közt attól is, hogy ki mennyi fáradozást hajlandó naponta állat kedvencére szánni, vagy a lármás szobatárshoz kinek milyen jók vagy rosszak az idegei; ki meddig van távol az otthonától és így tovább. A sikeres állattartáshoz nem elég a puszta lelkesedésünk, az állat szerető szívünk, ha a kedvenc gondozásához szükséges alapismeretek már előre nem sajátítjuk el, hogy ezzel a kedvünket szegő bosszúságot, szomorú kudarcokat eleve elkerüljük. Ma már valamennyi állat tartó kedvtelés kinőtt a tudományos ismeretre fittyet hányó dilettánság korszakából.

Kívánok valamennyiüknek igaz szívből jó egészséget és szótlan barátaink szerezte megannyi szép élményt!

Állatkedvelők kézikönyve Lányi György

Fossza

„Éés végünk Jönnek a fosszák hogy szegény makit húsától megfosszák!

	Rendszertani besorolása:
Osztály:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Emlősök (Mammalia)
Rend:	Ragadozók (Carnivora)
Család:	Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)
Neme:	Cryptoprocta (Bennett, 1833)
Faj:	C. ferox

Tudományos neve:

Cryptoprocta ferox
(Bennett, 1833)

Elterjedése: 

Madagaszkáron honos, a tengerpart szintjétől a 2000 méteres magasságig.

 Megjelenése:

Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata; testtömege 7–12 kilogramm. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a Fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira Barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét.

Arckifejezése határozottan macskaszerű; megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. A fossza 1,5 méteres hosszából csaknem 70 centiméter a farok. Roppant alacsony termetű állat; lábai alig 15 cm-k. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házi macskáéra emlékeztet.

Életmódja:

A párzási időszak kivételével magányosan él. Minden egyednek saját territóriuma van, melyet illatmirigyeik váladékával jelölnek, és amelynek nagysága a prédaállatok elterjedésétől függ. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kiváló. Éjszaka vadászik: a földön és a fákon is könnyedén mozog. Megeszi a félmajmokat, a madarakat, a kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket és a rovarokat is.

Nincs természetes ellensége, csak az ember jelent rá veszélyt.

Szaporodása:

Szeptember – október a párzás időszaka. Ez idő alatt a fogékony nőstények kiválasztanak egy fát maguknak, ahová körülbelül egy héten át hívják a hímeket. Az összegyűlt hímek egymással agresszíven viselkednek. A nőstény több hímmel is párosodik, a földön vagy a fa egy vízszintes ágán.

A nőstény 90 napos vemhesség után általában 2–4, körülbelül 10 dekás utódot hoz a világra. Az újszülöttek vakok és magatehetetlenek, szemük csak a tizenötödik nap után nyílik ki. A kölykök 15–20 hónapos korukban hagyják el anyjukat; felnőtt méretüket 4 éves korukra érik el. Fogságban akár 20 évig is élhet.

Védettsége:

A faj sebezhető státuszú a Természetvédelmi Világszövetség listáján; mára csak mintegy 2500 példánya élhet vadon. Veszélybe kerülésének oka, hogy háziállatokat is zsákmányol, ezért vadásznak rá. Emellett az élőhelyek ember általi pusztítása, mellyel a fossza élettere is feldarabolódik, illetve fogyatkozik. Madagaszkár csúcsragadozójaként fontos szerepük van sok faj létszámának szabályozásában.

Állatkertekben is ritkán fordul elő. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban található egy példánya.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Vadmacska

A vadmacska (Felis silvestris) a ragadozók rendjébe, azon belül a macskafélék családjába tartozó faj. Kisméretű ragadozó, amely Európában, Ázsianyugati részén és Afrikában honos. Kisemlősökkel, madarakkal és hasonló méretű más élőlényekkel táplálkozik. Számos alfaját leírták, melyek a világ különböző részein élnek, ideértve a mindenütt jelenlévő házi macskát (Felis silvestris catus) is (melyről a linkre kattintva bővebben olvashattok), amely minden lakható kontinensen és a világ nagyobb szigetein is elterjedt, majd elvadult. (Újabb kutatások szerint a házi macskával együtt csak 6 alfaja van.) Magyarországon 2012 óta fokozottan védett.

Megjelenése

Természetes környezetében a vadmacska különböző élőhelytípusokon is megél, de főleg a nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőségeket kedveli. Míg háziasított alfajának, a házi macskának rengeteg alak- és színváltozata van, a vad egyedek színe mindig szürkésbarna, a test alsó felén és a lábak belső részén okkersárga beütéssel. Rajzolata lehet elmosódott, vagy jellegzetesen cirmos, markáns, fekete haránt csíkokkal. Hossza (farokkal együtt) 80–110 cm; súlya évszakonként és nemenként különböző: általában 4–6 kg között van. Az afrikai alfajok valamivel kisebbek és világosabb szürkésbarnák.

A vadmacska különösen félénk, óvatos állat. Kerüli a településeket és az ember által bolygatott, háborított helyeket. Magányosan él; az egyedek territóriumának nagysága főleg a táplálékmennyiségtől függ, általában 3 km².

Magyarországon ismert populációi élnek

 

• Északi-, és a Dunántúli Középhegységben (Zemplén, Gömör-Tornai-Karszt, Bükk vidék, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Vértes, Bakony),

• a Gödöllői dombságban,

• síkvidékeinken pedig a Duna alsó szakaszát, a Drávát, a Tiszát és a Körösöket kísérő nagyobb kiterjedésű ártéri erdőkben

Alfajok

• Kínai hegyi macska (Felis silvestris bieti) – Kína

• Felis silvestris cafra –Dél Afrika

• Házimacska (Felis silvestris catus) –világszerte elterjedt

• Felis silvestris lybica –É-Afrika, Közel-K, Közép-Ázsia nyugati része

• Ázsiai Vadmacska (Felis silvestris ornata) – Pakisztán, India, Közép-Ázsia

• Európai Vadmacska (Felis silvestris silvestris) –Európa, Anatólia

Korábban számos alfajt leírtak és elismertek, azonban egy 2007-es DNS-vizsgálatokon alapuló tanulmány szerint a vadmacskának összesen 5 vadon élő alfaja különíthető el.

A házimacska (F. silvestris catus) DNS-e alapján sokkal jobban hasonlít a F. silvestris lybica alfajra, mint a többire, tehát ehhez az alfajhoz kellene sorolni, csakhogy az a kritérium, miszerint az alfajokat megkülönbözteti a földrajzi elterjedésük, nem teljesül, hiszen a házimacska az egész világon elterjedt, és mivel viszonylag elszigetelten élnek a vad populációktól, önálló alfajként célszerű kezelni.

Európai vadmacska

Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a nyugat-, kelet-, és közép európai erdőkben, továbbá Skóviában és Törökországban él. Külső megjelenésre sokkal zömökebb testalkatú, mint a sivatagi és a házimacskák, melyektől jól elkülöníti sűrűbb, tömöttebb bundája és nagyobb mérete (hím: 5–7, nőstény: 4–5 kg; vadászati leírások ennél nagyobb kandúrokról is beszámolnak, melyek súlya állítólag meghaladta a 8 kg-ot). Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a végéig egyenletesen vastag és a csúcsán mindig tompán lekerekített, bunkós végű farok, melyen 5–7 fekete gyűrű található. A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult házimacskával, amellyel ellentétben leginkább alkonyatkor, éjjel és hajnalban aktív.

Ázsiai vadmacska:

Az ázsiai vadmacska (Felis silvestris ornata) elsősorban az indiai Rádzsasztáni sivatag és azIndia és Pakisztán közötti Thar sivatag lakója. Körülbelül házimacska nagyságú, fekete pettyekkel díszített halványsárga testtel. Jelenleg veszélyeztetett alfaj, főként a drága bundája miatti vadászat következtében.

Felis silvestris lybica:

Afrika és a Közel-Kelet sivatagos és szavannás területein fordul elő. Jelentősen kisebb, mint az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) és rövidebb a szőre. A tudományos eredmények szerint a házimacska őse, mivel szelídebb, mint az európai alfaj, és éjszaka aktív.

Eddig leírt alfajok:  (a lista nem teljes)

Afrikai alfajok:

• Felis silvestris brockmani – Kelet-Afrika

• Felis silvestris cafra – Dél-Afrika

• Felis silvestris foxi – Nyugat-Afrika

• Felis silvestris griselda – Közép-Afrika

• Felis silvestris lybica –Észak-Afrika

• Felis silvestris ocreata – Kelet-Közép-Afrika

• Felis silvestris pyrrhus – Nyugat-Közép-Afrika

• Felis silvestris ugandae – Uganda

Ázsiai alfajok:

• Felis silvestris bieti – Kína

• Felis silvestris caudata –Kaszpi-tenger térsége

• Felis silvestris chutuchta – Góbi

• Felis silvestris gordoni – Arab-félsziget

• Felis silvestris iraki –Irak

• Felis silvestris ornata –Indiától Iránig

• Felis silvestris shawiana –Kína, Mongólia

• Felis silvestris vellerosa – Mongólia

Európai alfajok:

• Felis silvestris cretensis –Kréta

• Felis silvestris caucasia –Kaukázus, Anatólia

• Felis silvestris grampia – Észak-Skócia

• Felis silvestris jordansi –Baleár-szigetek

• Felis silvestris reyi – Korzika

• Felis silvestris sarda – Szardínia, Szicília

• Felis silvestris silvestris – Európa

Házimacska:

• Felis silvestris catus –Házimacska (a világ minden részén elterjedt)

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

A méh és a csodás méze

    Egy igazán csodálatos, szorgalmas, hitetlen állatról van szó. Nem sokan tudják, de élelmiszereink egyharmada a méhek nélkül nem is létezne, akik a környezetre ártalmas vegyszerek, a kevés táplálék és a hiányos élőhely miatt nagy veszélyben vannak.
    

A méhek repülő rovarok, szoros rokonságban vannak a darazsakkal és a hangyákkal is. Külön vonalat képviselnek a méhalakúak családban. Megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, habár sokuk nincsen leírva, illetve besorolva. Ennek köszönhetően a számuk feltehetően magasabb. Az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen előfordulnak. A méhek legtöbbje alig ismert.  A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik. Táplálékukat a hosszú, komplex, összetett nyelvvel kaparinthatják meg a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb. A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában és a virágos növények legfontosabb beporzói.  A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók.
    A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől. A mező gazdaságban is közvetlen szerepet is betöltenek, különösen a házi méh, ami sok országban a legfőbb méztermelő. A legtöbb méh bolyhos; a polleneket a szőrszálak elektrosztatikus töltése tapasztja a rovar testéhez. Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást, megtisztítják testüket, és a pollenszemcséket egy csomagba gyűjtik; ez a legtöbb méh hátsó lábán található. A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket, majd lezárják azokat.  A méhek magányosan és különböző közösségekben is élhetnek. A valódi szociális életmód igen elterjedt: ilyenek a dongók, a fullánk nélküli méhek és a házi méhek közösségei. Több elképzelés szerint az egyes fajok társas életmódja külön-külön fejlődött ki. Ha a közösség egy anyából és annak lányaiból áll, úgy valódi szociális közösségnek tekintjük. Az anya feladata a peterakás, lányai a dolgozók. Ha ezek a kasztok tisztán viselkedési különbségeken alapulnak, a rendszert „alacsony szociálisnak", ha zárkózott felépítésűek, akkor „magasan szociálisnak" nevezzük őket.
    Az alacsony szociális berendezkedésű fajok nagy többségben vannak, de ezeket ritkán tanulmányozták; egyedeik szociális beállítottsága alig ismert.  A méhek egy része felderítő tevékenységet végez a röpp körzetben és társait fejlett kommunikációval a többi gyűjtőméhet tájékoztatja a méhlegelőről. Ha a felderítő méh gazdag méhlegelőre bukkan, megtölti mézhólyagját vagy megrakja kosaracskáit, és visszatér a méhcsaládhoz. A távolság függvényében körtáncot vagy riszálótáncot jár. A méhek csápjukkal megérintik a táncos felderítőt, hogy szagot fogjanak és megtudják, milyen virágfajta után kell kutatni. Ha viszont a legelő meglehetősen messze van a méhlakástól, és talán csak egyetlenegy virágzó fából vagy kisebb virágcsoportból áll, a méhek könnyen eltévednek, ha nem kapnak pontos útmutatást. Ilyen esetben a felderítő méh nem körbe-körbe kering, hanem egyenes vonalban mászik, és potrohát riszálja. Az alig néhány centiméter hosszú egyenes vonal végén balra fordul, és ívben visszatér a kiinduló ponthoz. Utána újra elindul ugyanazon az egyenes úton, jobbra kanyarodik és újra visszamegy. Ezt többször megismétli, és egész idő alatt riszálja a potrohát. Az egyenes vonal a Nap állásának szögét veszi figyelembe, melyhez viszonyítva található a méhlegelő. A riszálás mennyisége jelzi a méhlegelő távolságát. Ha sokszor járja a táncot, azzal a méhlegelő minőségére lehet következtetni.

Tudtátok, hogy a méhek fertőtlenítik az otthonukat?
    A mézelő méhek antiszeptikus gyantával fertőtlenítik kasukat - fedezték fel amerikai kutatók. Ettől az egész raj egyfajta közös immunitásban részesül, és nem feltétlenül szükséges, hogy az egyes egyedeknek erős legyen az immunrendszerük. Eddig is ismert volt, hogy a mézelő méhek által készített, főként gyantából és viaszból álló anyag, az úgynevezett méhszurok vagy propolisz egy sor kórokozót elpusztít, ám ez az első bizonyíték arra, hogy maguk a méhek is hasznot húznak belőle. A vadon élő mézelő méhek faodvakban fészkelnek. Amikor új kolóniát alapítanak, a teljes fészekbelsőt kitapasztják egy vékony réteg propolisszal. Ezzel az anyaggal nem csak a kas belső felületeit kenik le, hogy simává tegyék, hanem a lyukak, repedések foltozására és a bejáratok szűkítésére is használják. Mi több, azokat a már megölt behatolókat is bebalzsamozzák vele, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy kihordják a kasból.

Íme plusz 8 érdekes tény a méhekről:

• Egy háziméh család 30-60 ezer egyedből áll, vagyis olyan népes, mint egy kisváros.
• A méhek egy csodálatosan szervezett államban élnek a méhanyával, melyet a köznyelvben királynőnek is hívnak, körülbelül 50 000 dolgozóval és 1000 herével. Ezeknek a különálló kasztoknak meghatározott feladatai vannak az állam fenntartásában.
• Egy méhanya naponta körülbelül 1500-2000 petét rak.
• Egy méhcsaládnak 50-80 kilogramm mézre van szüksége a saját táplálkozásához.
• A méheknek egy fél üveg méz előállításához akár 40 ezer km-t is kell repülniük.
• A hímeknek nincs fullánkjuk, és egyetlen feladatuk a szaporodás.
• A virágos növények 80%-a rászorul a méhek által történő beporzásra.
• A méhek kaptárakban vészelik át a telet. Először a tavasz első napjaiban, 10 fok körüli hőmérsékletben, napsütésben rajzanak ki, hogy megkezdjék első tavaszi, úgynevezett tisztuló repülésüket.

Ezeket tudtátok?

    ...hogy a méz nem csak belsőleg, hanem külsőleg is gyógyít? Kiválóan gyógyítja a bőrsérüléseket, sebeket, heg nélkül és akár 3-szor is gyorsabban gyógyulhatunk! Műtéti sebek gyógyulására kifejezetten ajánlott (Indiában előfordul, hogy a műtét befejezése előtt mézet öntenek a nyílt sebbe a gyógyulást segítendő, és csak ezután varrják össze a sebet.)! Égési sérülésekre, akár napozás után is kifejezetten ajánlott, valahol a 3. fokú égési sérülteket is méz pólyába tekerik!
    ...hogy a méz igazi kozmetikum? Jótékony hatását már az ókorban is ismerték, Kleopátra is szépítőszerként használta! Hidratáló, fertőtlenítő, regeneráló, tápláló hatása miatt bőrápolásra ajánlott, finommá, puhává varázsolja a bőrt.
    ...hogy a mézben több mint 100 féle aromaanyag van?
    ...hogy a méz nem hizlal? A tévhitek ellenére a mézben lévő természetes, egyszerű cukrokból nem képződik zsír a testben, hanem egyből felhasználja a szervezetünk. Emellett a mézfogyasztás aktívabb életvitelre serkent, ami szintén az elhízás ellen hat.
    ...hogy a méz nem okoz fogszuvasodást? A méz fertőtlenítő anyagai gátolják a fogszuvasodás megindulását.
    ...hogy a méz maga a világ? Már ha hiszünk a maja indiánoknak, akiknek a nyelvében ugyan az a szó jelöli mindkettőt. Mítoszaik szerint ugyanis méhisten teremtette a földet. A méz egyébként szinte minden kultúrában megjelenik, a legősibb mézzel kapcsolatos leletek 16000 évesek!
    ...hogy a méz a történelem során mindig is különleges értéknek számított? Az adót, vámot és bírságot is meg lehetett fizetni mézzel és viasszal. A török fenyegetettség idején más értékét is kihasználták, a nándorfehérvári csatáról Bonfini ezt írta: "A várfokról a kőfalakat hágó ellenség nyakába egész kas méheket hányván le, megszégyenülve mentek el alóla a törökök." Még foglyokat is ki lehetett váltani mézzel, a XVI. századi budai piacon egy pint (kb. 1,5 liter) méz volt egy keresztény fogoly kiváltása.
    ...hogy a méhek Nobel díjat érdemelnek? A dolgozó méhek tánccal értesítik egymást a nektár, illetve a virágporforrás helyéről. Jelzik a táplálékforrás távolságát, irányát és mennyiségét is. Tánccal jelzik a vízlelő helyeket és tisztálkodási szándékukat (borbélytánc). Táncukkal a táplálékforrás és a kaptárt a Nap függőleges tengelyével összekötő egyenes által bezárt szöget jelzik. A tudósok eddig 15 féle táncot azonosítottak. E téren kifejtett munkásságáért K. von Frisch német prof. 1973-ban Nobel - díjat kapott!
    ...hogy a méz sosem romlik meg? A méz az egyetlen olyan élelmiszer, amely természetes állapotában sem romlik meg. Erre bizonyíték, hogy Tutankhamon sírjában is találtak ehető mézet!
    ...hogy a méz mindkét nemnél fokozza a termékenységet? A méz, illetve az egyéb méhészeti termékek is (proploisz, méhpempő) termékenységre kifejtett pozitív hatása már nagyon régóta ismert. Férfiak esetében a spermaszámot, és a spermiumok élénkségét növeli, nők esetében a teherbeesés valószínűségét segíti. Ezt a népi tudást a nyelvek is megőrizték. Közvetlenül az esküvő után következnek a mézes-hetek, mely kifejezés a legtöbb nyelvben tartalmazza a méz szót: honey-moon (angol), Lune de miel (fr.), Honigmond (német), Luna de miel (sp.), minas tou melitos (görög), yerach d'vash (héber), mah e asal (perzsa), stb.)

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Tücsök és a hangya

 Ha már a mesékben is kéz a kézben járnak, így úgy döntöttem ebben a cikkben is járjanak hát kéz a kézben.

Tücsök

A tücskökről nekem általában a róluk szóló mesék jutnak eszembe. Valamint a hegedűvel ábrázolt kis rajzolt tücskök. Ebben a cikkben hoztam nektek egy rövidke összefoglalót erről a kis állatkáról.

Magyarországon található fajok:

• házi tücsök (Acheta domestica)

• bordói tücsök (Tartarogryllus burdigalensis)

• mezei tücsök (Gryllus campestris)

• fekete tücsök (Melanogryllus desertus)

• homlokjegyes tücsök (Modicogryllus frontalis)

• mocsári tücsök (Pteronemobius heydenii)

• közönséges pirregő tücsök (Oecanthus pellucens)

Érdekességek:

• Egyes tücsökfajok ciripelése igen dallamos, ezért néhol kalickában, házi kedvencként tartották őket.

• Az ősi kínai néphit szerint a tücskök nem halnak meg, csak levedlik bőrüket, és újjászületve tovább élnek.

• A pettyes tücsök vagy kétfoltú tücsök, a terrarisztikában használatos hüllők és madárpókok takarmányállataként.

• Elsősorban Kelet-Ázsiában volt szokás a tücsökviadal, amelyben egymás ellen harcoló példányokra fogadtak és fogadnak mindmáig.

A Rovarok osztályon belül, a szárnyas rovarok alosztályába,  az Új szárnyúak alosztályágába, a Polyneoptera öreg rendjébe, az Egyenesszárnyúak rendjébe, és azon belül a Tojócsövesek rendjébe tartozik, és ezen is belül Öreg család: Tücskök. Tehát ez volt a rendszertani besorolás ami írva is hosszúnak tűnik:)

A házi tücsök a rovarok osztályának, az egyenesszárnyúak rendjébe, ezen belül a valódi tücskök családjába tartozó faj. A házi tücsök elterjedési területe egész Európa. Észak-Afrikában a szabadban él, Észak-Amerikába pedig úgy hurcolták be. Alkalmas helyeken nem ritka. A házi tücsök 1,5-2 centiméter hosszú. A mezei tücsöknél kisebb, gyengébb termetű és világosabb rajzolatú, de ugyanúgy hengeres testű. Teste és a 3. comb finom, bársonyos szőrzettel fedett. A fej nem teljesen fekete, a test sárgásbarna. A házi tücsöknek a legkedvezőbb hőmérséklet a 30-31 C°-on, ennek megfelelően leginkább kazánházakban, szemétlerakó helyeken, laboratóriumokban, üvegházakban, pékségekben fordul elő. A szabadban csak nyáron tartózkodik. Mindenevő, kenyérmaradványokat, lisztet, öreg gyümölcsöket, elhalt rovarokat egyaránt elfogyaszt. Állatkertekben a házi tücsköt rovarevő állatok táplálására tenyésztik. A meleg esti időszakban a hímek órákon át cirpelnek, hogy egy nőstényt magukhoz csalogassanak. Az utóbbi petéit jól elrejti az épületek hasadékaiban. Folyamatosan szaporodik.

^{Forrás: Wikipédia}

Hangya

A méhek mellett, ha szorgos állatról esik szó, a hangya jut még elsőként eszembe. Aprók, sokan vannak és állandó mozgásban vannak.

Összességében a magyar hangyákról annyit érdemes tudni, hogy viselkedésformájuk alapján 2 csoportba sorolhatók:

1. a Monogyn (egy királynős) és

2. a Poligyn (több királynős) kolóniába.

A Monogyn hangyáknál a királynő jelentősen nagyobb testű, mint a dolgozók. Ha betéved egy másik királynő a bolyba, azt általában megölik. A Poligyn fajoknál a királynő nem sokkal nagyobb a dolgozóknál, nem is nagyon lehet észrevenni. Alapvetően egy hangyabolyban 4 különböző típusú hangya él: a királynő (minden királynőnek saját kolóniája van), a dolgozók (akiket mi általában láthatunk), a katonák és a hímek. A hímek feladata a szárnyas hangya nőstények megtermékenyítése, ezután nem sokkal elpusztulnak. Tehát szárnyas hangya lehet hím és nőstény egyaránt (a nősténynek erős a csáprágója, a hímnek nem, de a hím nagy szemekkel rendelkezik). A dolgozók közül kerülnek ki a katonák, amelyek feladata nem minden esetben a boly védelme. Például speciális fajoknál (mint a hazai 2 maggyűjtő Messor fajnál) inkább a begyűjtött táplálék darabolását végzik. Ezek az egyedek a többi dolgozótól kapják a táplálékot szájból-szájba (mivel nekik túl nagy a szájszervük az apró daraboláshoz, nem képesek táplálékot magukhoz venni önállóan).

Hangya anatómia

A hangyák teste három fő részre tagolható: fej, tor, potroh. Ez a rész tán sokaknak ismerős, hiszen általános iskolában nem kevés biológia órán hallhattuk már ezt. Három pár lábuk a torhoz csatlakozik. A fejükön található rágó szájszervük, összetett szemeik és csápjaik. Összetett szemeik számos lencséből állnak, amelyek lehetővé teszik, hogy kiváló mozgásérzékelésük legyen. A csápok az ízlelésben, szaglásban, tapintásban és hallásban játszanak fontos szerepet. A potrohban található a gyomruk és a végbelük. A hangyáknak nincsen tüdeje, így ők is, ahogy a legtöbb rovar, a potrohukon keresztül lélegeznek, ún. tracheák, vagyis légzőnyílások segítségével. Az oxigén ezeken a potrohon található apró lyukakon áramlik be, majd a szén-dioxid távozik ugyanezeken a lyukakon. Ereik nincsenek. A szívük egy hosszú csőszerű szerv, ami színtelen vért pumpál a fejből a potrohba, majd onnan vissza a fejbe. Ez a vér majdhogynem kibéleli a hangyák testének belsejét, amit aztán a szívük beszippant és újra kipumpál.
A hangyák idegrendszere egy hosszú idegszálból áll, amelyből leágaznak kisebb idegrostok, amelyek a többi testrészbe vezetnek. Kicsit olyan, mint az emberi idegrendszer fő része, a gerinc.

Hazánkban megtalálható fajok

• Formica cinerea – erős testfelépítésű, kb. 10 mm hosszú hangya. Területvédő, jó alagútfúró. Polygyn társadalmú. Királynő: 10-14 mm fekete, dolgozók: 8-10 mm fekete színűek. Szobahőmérsékleten kell tartani. Nagy telepeket épít, védi a bolyt. Legjobban javasolt faj!

• Formica fusca – Szürke rabszolgahangya, Monogyn társadalmú, kisméretű hangya. Nagy egyedszámú fészkeket épít, jó üregépítő. Királynő: barnától a sötétszürkéig, dolgozók: barnától a sötétszürkéig megtalálhatóak. Szobahőmérsékleten kell tartani. Városokban is gyakori. Javasolt faj!

• Formica cunicularia – Monogyn társadalmú, kisméretű hangya. Nagy egyedszámú fészkeket épít, jó üregépítő. Királynő: vörös, barnától a sötétszürkéig, dolgozók: vörös, barnától a sötétszürkéig megtalálhatóak. Szobahőmérsékleten kell tartani. Városokban, gyepes területeken gyakori. Javasolt faj!

• Formica rufibarbis – Monogyn társadalmú, kisméretű hangya. Királynő: barnától a sötétszürkéig, dolgozók: barnától a sötétszürkéig megtalálhatóak. Szobahőmérsékleten kell tartani. Ligetekben, parkokban, gyepes területeken gyakori. Javasolt faj!

• Myrmica rubra – Agresszív, nagy egyedszámú kolóniában élő hangya. Polygyn társadalmú. Királynő: 8-9 mm mélyvörös, dolgozók: 6-7 mm mélyvörös-barna színűek. Szobahőmérsékleten kell tartani, rövid teleltetéssel. Javasolt faj!

• Tetramorium caespitum – gyepi hangya: kis-közepes méretű hangya. Monygyn társadalmú, államalapító faj. Jó járatalakító. Királynő: fekete, barna, dolgozók: fekete, barna. Jellegzetessége, hogy ráncos a feje. Javasolt faj!

• Lasius niger – Kis fekete hangya, Monogyn társadalmú, önálló államalapítású hangya. Jó üregépítő. Királynő: 9 mm fekete, dolgozók: 3-5 mm fekete színűek. Városokban, parkokban gyakori. Szereti a gyümölcsösöket is. Javasolt faj!

• Manica rubida – erős testfelépítésű, aktívan vadászó, kb. 10 mm hosszú hangya. Polygyn társadalmú. Királynő: 10-13 mm mélyvörös, dolgozók: 5-9 mm sötétsárga és vörösesbarna színűek. Szobahőmérsékleten kell tartani, rövid teleltetéssel.

• Formica rufa – Erdei vörös hangya. Főleg tűlevelű erdőkben, fenyvesekben található. Hatalmas fészkeket építenek a föld felett. Ezek kiemelten védett fészkek, eszmei értékük: 50.000 Ft! Az erdő számára nagyon fontosak! Rabszolgatartó (főleg Serviformica sp. fusca vagy F. rufibarbis fajokat), polytársadalmú faj. GYŰJTÉSE NEM JAVASOLT!

• Messor sp. – Maggyűjtő hangya – Speciális étrendű faj. Nem javasolt Jungle Ants-be.

• Formica pratensis – Réti hangya, hasonló az erdei vöröshangyához, csak réten él. Fészkét törmelékből, fűszálakból építi. Rabszolgatartó (főleg Serviformica fajokat), polygyn társadalmú hangya. Nem javasolt Jungle Ants-be.

Plusz érdekességként hangya kedvelők figyelmébe ajánlanám EZT az oldalt. Én is itt találtam róluk információkat.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Házi macska

     A macska (más néven házi macska, tudományos nevén Felis silvestris catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nem Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska (bővebb információért katt a linkre) mai rendszertanban inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis nagyon sok dologban eltér az őseként tekintett fajtól (ez viselkedésbeli és kinézetbeli határozó is lehet). Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére (illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására). Körülbelül 10000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.

 

Anatómiája:

 

    A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük (egyensúlyuk megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti), reflexeik gyorsak.

 

Fiziológia:

 

    A kölyköket 8-9 hetes korukig az anyjuk eteti, a felnőtt egyedeknek naponta 1-2 étkezésre van szükségük, melyek során testtömeg-kilogrammonként mintegy 4-5 dekagramm táplálékot fogyasztanak el. A macskák gyakran összegömbölyödve alszanak. A macskák más állatokhoz képest meglehetősen sok időt töltenek alvással, különösen idősebb korukban. A napi alvásigényük körülbelül 12-16 óra, de átlagosan 13-14 órát alszanak, némelyikük azonban akár napi 20 órát is képes alvással eltölteni.                 Geoffrey B. West és Van M. Savage amerikai kutatók tanulmánya szerint az emlősállatok alvásigénye testméretük növekedésével csökken, bár az alvásigényt az agy mérete és energiafelhasználásának mértéke, valamint az életmód is befolyásolhatja (például a ragadozók többet alszanak). A macska időnként félálomban pihen, ehhez általában a lábait behajlítva lekuporodik, ill. lefekszik, szemeit behunyja, füleit előre vagy a zajok irányába fordítja. A félálomban töltött idő végén rendszerint alvó pózt vesz fel (például összegömbölyödik), majd elalszik. Az alvási folyamat az emlősökéhez és a madarakéhoz hasonlóan zajlik. A felszínes alvást felváltó mély alvási szakaszban az izmok ellazulnak és bekövetkezik a REM fázis vagy álomfázis, mely során az agyi aktivitást jelző EEG jelek hasonlítanak az ébrenlétnél megfigyelhetőekre.

    Ezt az időszakot a gyors szemmozgás mellett a bőr és az izomzat rángatózása is jelezheti. A mintegy 6-7 perces mély alvási szakaszt körülbelül 20-30 perces felszínes alvás követi, melynek végén a macska néha felébred és testhelyzetét megváltoztatva újra elalszik. Az alvó állat számára a zaj vagy egyéb zavaró körülmény hatására történő hirtelen felébredés stresszt okoz, amely hosszú távon, gyakran megismétlődve pszichikai rendellenességet, betegséget is eredményezhet.

 

A macska hőfényképe:

 

    Éjszakai életmódot folytató állatok lévén a macskák (elsősorban a fiatalabb példányok) gyakran hiperaktívvá és játékossá válnak az esti vagy a hajnali órákban. Az ilyen időszakokat „esti/éjszakai őrületnek" vagy „fél órás őrjöngésnek" is nevezik. A macska vérmérséklete nagyban függ fajtájától, illetve tartási körülményeitől. A soványabb példányok általában aktívabbak testesebb társaiknál. A macska normál test hőmérséklete 38-39° C. A macskának hőemelkedése van vagy lázas, ha a test hőmérséklete eléri a 39,5 °C -ot vagy feljebb emelkedik, amennyiben pedig 37,5 °C alá csökken, akkor kihűlt. Összehasonlításképpen az ember normális test hőmérséklete körülbelül 36,8 °C. A házi macska szívverése percenként 140 és 220 között van, nagyban függ attól, hogy az állat mennyire izgatott (nyugodt állapotban 150 és 180 közé esik, amely nagyjából a duplája az ember szívverésének).

 

Szőrzetváltozatok:

A leggyakoribb szőrzetváltozatok az alábbiak:

• Bicolor tuxedo hím

• Bicolor, tuxedo és van

• Cirmos

• Teknőc tarka és calico

• Colorpoint

    A mintázat egyik változata a tuxedo (avagy szmoking), melynél a hát sötét színű, a mellkas és esetlegesen az arc, valamint a mancsok/lábak egy része pedig fehér, míg a Van mintázatnál (amely a törökországi Van-tó környékéről származó fajtáról kapta a nevét), csak a farok és a fejtető (a fülekkel együtt) sötét színű. E két véglet között több átmenetet is megkülönböztetnek, ilyen például a harlekin. A sötét színű rész lehet fekete, vörös vagy a teknőc tarka mintázat halványabb változata.

Csíkos szőrzet, különféle mintákkal. Leggyakoribb a márványfoltos mintázat, amely tartalmazhat lepkeszárnyra és szemre emlékeztető rajzolatokat. A makréla változat oldalán a halakéhoz hasonló hosszirányú csíkok találhatók, a pöttyös cirmosoknál pedig a mintázatot apró sötét foltok szakítják meg, amelyek apróbb és halványabb változatban az abesszin fajtánál is megtalálhatók. Egyes változatokat a kitenyésztésüket végző országról neveznek el, a foltos cirmosok például meglehetősen ritkák Északnyugat-Európán kívül, ahol viszont igen elterjedtek.

    Ez a mintázat calimanco és ködfoltos tigris néven is ismert. A szőrzet vörös (vagy krémszínű) alapon fekete (esetleg barna vagy kék) színű pettyekkel díszített. A bunda tartalmazhat fehér foltokat is (teknőc tarka és fehér) vagy a márványmintánál nagyobb kiterjedésű összefüggő fehér területet (calico). A calico mintázatot, trikolórnak, Japánban mi-ke-nek („hármas bunda"), Dániában pedig lapjeskatnak („foltos macska") is nevezik. A teknőc tarka és calico macskák általában nőstények, mivel a mintázat a különböző X kromoszómák hatására alakul ki. A hímek általában sterilként születnek. Azok a példányok, melyek mindenütt vörösek, többnyire hímek (nagyjából 3:1 arányban). A vörös színű hímektől származó nőstények, egy almon belül általában teknőc tarkák vagy vörösek.

    A colorpoint (avagy színes jegyű) mintázat leggyakrabban a sziámi macskáknál fordul elő, de bármely másik házi macskánál is megjelenhet. A colorpoint macska arca, fülei, lábai és farka sötét színűek, míg a test többi része világosabb árnyalatú vagy fehér. A colorpoint mintázatú fajta neve függ a példány színeitől, többek között létezik fóka jegyű (sötétbarna), csokoládé jegyű (világosbarna), kék jegyű (sötétszürke), lila jegyű (ezüstös szürkés-rózsaszínű), vörös jegyű (narancssárga) és teknőc tarka jegyű változat is. Megjegyzendő, hogy a colorpoint macskák szőrzete idővel sötétebbé válik, emellett a szőrzet sötétebbé vagy világosabbá válhat az esetleges sérülések és a hőmérséklet hatására is, ugyanis a szőrszálak pigment összetétele hőmérsékletfüggő.

 

Szőrtelen fajták:

 

    A mutáns példányokból kitenyésztett szőrtelen fajták, például a szfinx, a doni szfinx és a peterbald egyes példányai rövid, pihés szőrzettel rendelkeznek, mely a szfinx esetében a faroknál vastagabbá válhat. Mintázatuk többféle lehet, színezetüket nagyrészt a bőrük pigmentációja adja. A doni szfinx és a peterbald fajtánál a szőrzet nagy része általában kétéves korra eltűnik.

 

Testfelépítése:

 

A macskák testfelépítése két véglet között változhat:

• Keleti: Nem kötődik egyik fajtához sem, bármely macska rendelkezhet hosszú, vékony testtel, mandulavágású szemekkel, hosszú orral, nagy fülekkel. Erre a típusra jó példával szolgálnak a sziámi és egyéb keleti rövid szőrű fajták.

• Cobby: Bármely macska, melynek rövid, izmos, zömök teste és kis fülei vannak. Zömmel a perzsák és az egzotikus fajták tartoznak ebbe a csoportba.

A macskáknak számos változata ismert. A lap alján található dokumentumok megnyitásával megtekinthetők a fajták szőr változatuk lebontása szerint.

forrás: Wikipédia

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Rozsomák

Rendszertani besorolás:

• Ország: Állatok (Animalia)

• Törzs: Gerinhúrosok (Chordata)

• Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

• Osztály: Emlősök (Mammalia)

• Alosztály: Elevenszűlök (Theria)

• Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)

• Öregrend: Laurasiatheria

• Rend: Ragadozók (Carnovora)

• Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)

• Család: Menyétfélék (Mustelidae)

• Alcsalád: Menyétformák (Mustelinae)

• Nem: Gulo

• Faj: G. Gulo

A rozsomák (Gulo gulo) a menyétféle ragadozók legnagyobb testű faja. Népies neve: torkosborz. Jelenleg a Gulo nembe besorolt egyetlen faj.

Skandináviában, Kelet-Európa északi részén, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában él, szinte kizárólag a tajgán (fenyőerdőkben) és a tundrán. A Baltikumból, Lengyelországból, Északnyugat-Oroszországból a történelem alatt szorították ki, ezekre a területekre az utóbbi évtizedekben újra visszatér. Amerikában olykor egész délen is megjelenik, láttak már rozsomákot Kaliforniában is. Csak ott található, ahol ellensége, a farkas nem. 2007 nyarán az állat Magyarországon is nagy riadalmat keltett, amikor Balatonvilágoson több példány is elszabadult, és komoly károkat okozott. Az állatot egy turista csoport hozta be az országba.

Alfajai:

• Gulo gulo gulo

• Gulo gulo katschemakensis

• Gulo gulo luscus

• Gulo gulo luteus

• Gulo gulo vancouverensis

Egy felnőtt rozsomák teste kb. 1m, a farka 15-25 cm, testtömege 22-32 kg. A nőstények legalább 10%-kal rövidebbek, a súlyuk pedig általában 30%-kal kisebb. A menyétfélék legnagyobb faja, medveszerű, zömök, izmos testű; a bundája hosszú és tömött. Lába hosszú, széles mancsának ujjai között bőrhártya feszül. (Ez a hóba süllyedését csökkenti). Állkapcsa nagyon erős. Egy kisebb medvére emlékeztet, azoktól az oldalán végigfutó világos sáv különbözteti meg.
A rozsomák magányosan vadászik 2000 km² körüli revírjén, annak határait illatmirigyével, vizeletével, ürülékével jelöli meg. Életritmusával nem követi a sarkvidéki nappalok és éjszakák váltakozását, néhány óránként pihen, majd újra vadászni indul. Legfeljebb 18 évig élhet, de a vadonban 8-10 év után elpusztul. Mérete ellenére jól mászik fára, de főleg a talajon tartózkodik. Téli álmot nem alszik.
Nyáron a lemmingeket ássa ki, a rénszarvas- vagy jávorszarvas-borjakat próbálja elfogni, a tundrán portyázva a télről maradt tetemeket és gyümölcsöket fogyaszt. Télen az addig nehézkes állatból harcias ragadozó válik: a havon nesztelen siklással meglepi a fajdokat, havasi nyulakat. Bőrhártyás mancsaival a havon futva a nagyobb és gyorsabb állatokat is legyűri (amelyek nyáron elfutnának előle). Más ragadozók zsákmányát elorozza, a rókát, hiúzt, vagy szükség esetén akár a medvét vagy a farkast is megtámadja. Erős tarkóharapással teríti le áldozatát, amit nem tud megenni, azt elrejti, és később fogyasztja el: a torkos, zabáló névre egyáltalán nem szolgált rá. Az emberre is veszélyes lehet.
A párzási idő májusban van, a pár néhány hetet együtt tölt. A nőstény nagyjából 9 hónapig hordja kicsinyeit, mielőtt azok megszületnének. Február-márciusban 2-4 utód jön a világra, születéskor vakok és siketek. A kölykök 4 hetesen nyitják ki a szemüket, 10 hétig szopnak, majd a nőstény előrágott táplálékkal eteti őket. 3 hónaposan már felnőtt méretűek, 2 éves korukig az anyjuk mellett maradnak, 3 évesen lesznek ivarérettek.

Érdekesség: Tudtátok, hogy Hugh Jackman által alakított Farkas (X-men) valójában Rozsomák? Több szócikkben olvasható Rozsomákként a karakter a filmben mégis Farkasként ismerhető Logan azaz Hugh Jackman. X-Men Kezdetek: Farkas című epizódban hiányoztak is a Rozsomák jellemzői ezért egy 2. részt is forgattak e filmből.

 

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Hulladékproblémák kezelése

 

    A nem megfelelő hulladék kezelés az egyik legnagyobb környezeti probléma, amellyel a természet szembesül. Az egyik alapvető probléma amivel naponta találkozunk azok a vad lerakók.

A vadlerakók szabály szerint:

• a települések és az utak közvetlen közelében keletkeznek,

• csúnyák,

• nincsenek körbe kerítve, így a szél könnyen széthordja a szemetet,

• nincs kiépített rendszer a csurgalékvíz összegyűjtésére, amely a talaj vizet szennyezi,

• nincs kiépített rendszer a hulladék-lerakó gázok összegyűjtésére, amely légszennyeződést okoz, gyakori a spontán gyulladás.

    Miért keletkeznek vadlerakók? Ezek keletkezéséért mindannyian felelősek vagyunk, ezért

rendkívül fontos, hogy mindenki önmagához mérten hozzájáruljon a vadlerakók ellen, ezzel hozzájárulva a tisztább környezetért. Ahhoz, hogy a vadlerakókat megszüntessük a polgároknak be kell tartaniuk, a hatóságoknak pedig alkalmazniuk kell a törvényeket. A vadlerakók közös probléma.

Elsősorban a konténereket kell meg oldani. Hogyan?

• Hagyományos és szelektíven gyűjtött konténerek számának növelése

• Karbantartásuk

• Nagyobb kapacitású konténerek

• Végül mindannyian oda dobjuk a szemetet ahová kell.

Szabadkán 2007-ben megalakult a Szabadkai REGIONÁLIS HULLADÉKLERAKÓ Hulladékgazdálkodási Korlátolt Felelősségű Társaság, melynek főbb tevékenységei:

1. Az új regionális kommunálishulladék-lerakó kiépítése és üzemeltetése,

2. A hulladék szállítása az átrakóállomásoktól a regionális hulladéklerakóig,

3. A lerakási helyen szétválogatott, felhasználható hulladék begyűjtése és elkülönítése,

4. A másodlagos nyersanyagok előkészítése vagy feldolgozása és értékesítése,

5. Az újrahasznosítási rendszer fejlesztése, a szükséges épületek és infrastruktúra kiépítése,

6. Komposztáló üzem létesítése, a hulladékok energiatermelésre való felhasználása, és a hulladék lerakás előtti mechanikus és biológiai kezelése, stb.

A társaságnak ugyanazt (ha mondhatom így) elvet vallja, mint sokan mások:

• a lakosság egészségének megőrzése,

• a környezet védelme,

• valamint a vizek, a talaj és a levegő minőségének megóvása.

Ennek érdekében a szilárd települési hulladék kezelése során az alábbi célok megvalósítására törekednek:

1. a hulladék keletkezésének megelőzése,

2. a hulladékképződés minimálisra csökkentése a keletkezés helyén,

3. a hulladék újrafelhasználása,

4. a hulladék újrahasznosítása,

5. a hulladék hasznosítása energianyerés céljából,

6. a hulladék tartós tárolása, és

7. a nemzeti hulladékkezelési stratégiában előírt egyéb célok megvalósítása.

Ha már így szóba került az újrahasznosítás, tudjuk-e, hogy tulajdonképpen mit is jelent ez a szó?

Az Újrahasznosítás egyes hulladékok újbóli felhasználása, vagy más célra való feldolgozása.

Lássuk, miért is olyan jó dolog az újrahasznosítás:

• A hulladék újbóli feldolgozásával megőrizzük a meglévő erőforrásokat,

• Csökkennek a kész termékek előállítási költségei,

• Csökken a hulladék lerakókon a hulladék mennyisége,

• Lehetőség nyílik új munkahelyek megteremtésére,

• Óvjuk a környezetet.

^Forrás

Kommunálishulladék-lerakó:

    Egészségügyileg és műszakilag rendezett terület, melyen elhelyezésre kerül a közterületeken, a háztartásokban és az iparban létrejövő szilárd, nem veszélyes hulladék, amely nem dolgozható fel, illetve nem hasznosítható mint ipari nyersanyag vagy energiahordozó. A kommunálishulladék-lerakó olyan létesítmény, amelyben a hulladéktárolás lehetséges káros környezeti hatásait a minimumra lehet csökkenteni. Ennek érdekében az alábbi feladatokat kell elvégezni: a hulladék napi takarása inert anyagokkal, a felszíni és talajvizek megóvása a lerakóból szivárgó vizektől, a biológiai gázok ellenőrzése (és hasznosítása), a hulladék ellenőrizetlen égetésének megtiltása;

Újrahasznosítás:

    A hulladék feldolgozása azonos vagy hasonló termékké, beleértve a szerves újrahasznosítást is, energiafelhasználás nélkül.

A kiemelten kezelendő hulladékáramok:

    A kiemelten kezelendő hulladékáramokba tartoznak: a hulladékolajok, szárazelemek és akkumulátorok, csomagolási hulladékok, kiselejtezett gépjárművek, elektromos és elektronikai hulladék, azbeszt-tartalmú termékek.

Zöld szigetek:

    Az ún. zöld szigetek, a papír, üveg és PET csomagolóanyagok gyűjtésére szolgáló típusos konténerekkel a települési szilárd hulladék begyűjtésére szolgáló kijelölt területek, melyeken a tervek szerint fokozatosan bevezetjük az elsődleges újrahasznosítást, illetve a hulladék különválasztását keletkezésének helyén.

    A zöld szigetek nyújtanak először alkalmat arra, hogy a polgárok konkrétan érvényesítsék az újrahasznosítással és környezetvédelemmel kapcsolatos álláspontjukat. Az első szakaszban, már az idei év derekán a zöld szigeteken három, különböző színű típusos konténert helyezünk el a papír, az üveg és a műanyag csomagolóanyagok szelektív gyűjtésére. A hulladék könnyebb begyűjtése érdekében a zöld szigeteket az utak mentén tervezzük felállítani.

Kommunális hulladék:

    A háztartásokban keletkező (házi szemét), és egyéb olyan hulladék, amely természetét és összetételét tekintve hasonlít a háztartásokban keletkező szeméthez (kereskedelmi hulladék), illetve a meghatározott területi egységről, leggyakrabban község területéről az előírásoknak és terveknek megfelelően begyűjtött hulladék; A gyűjtőközpontok a kiemelten kezelendő hulladékáramok kiválogatására szolgáló területek, amelyek felölelik a hulladék olyan egyes összetevőinek fogadását és ideiglenes tárolását, melyek kezelése eltér a szilárd települési hulladék kezelésének módjától.
    Mivel a kiemelten kezelendő hulladék mennyisége nem nagy, gyűjtőközpontokat a nagyobb települések és városok közelében, az átrakóállomások mellett vagy különálló létesítményként tervezzük kiépíteni. A gyűjtőközpontokban legfőképpen a lomtalanításból származó, különféle nagy méretű hulladékot gyűjtik. Mivel a gyűjtőközpontokban gyűjtik majd az ún. zöld hulladékot is, itt történik majd annak aprítása is, mielőtt elszállítják a központi komposztálóba.

Háztartási hulladék:

    A kommunális vállalat által naponta begyűjtött háztartási hulladék, valamint a háztartásokban keletkezett, elkülönítetten gyűjtött veszélyes hulladék, a lomtalanításból származó hulladék, kerti hulladék, stb.

A hulladék osztályozása:

    A hulladék külön előírásokkal meghatározott osztályokba való besorolásának eljárása, a hulladék karakterizálását követően, a hulladék eredete, összetétele és további felhasználása szerint.

Komposztálás:

    A szilárd szerves hulladék kezelése, az elkülönítetten gyűjtött szerves hulladék ellenőrzött körülmények között, autotermikus és termofil biológiai lebontása mikroorganizmusok segítségével, komposzt nyerése céljából.

Átrakóállomások:

    Az átrakóállomás a begyűjtött hulladék fogadására és ideiglenes tárolására szolgáló hely, ahol a szétválogatást vagy átrakodást végzik mielőtt a hulladékot másik helyre szállítják tárolásra, kezelésre vagy elhelyezésre. A regionális hulladékgazdálkodási terv egy regionális hulladéktároló kiépítését és három átrakóállomás létesítését irányozza elő a lerakótól távolabbi községek területén. Az átrakóállomások alapvető célja a szállítási költségek csökkentése. Átrakóállomás Magyarkanizsa, Zenta és Topolya községekben épül.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!