Fossza

„Éés végünk Jönnek a fosszák hogy szegény makit húsától megfosszák!

	Rendszertani besorolása:
Osztály:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Emlősök (Mammalia)
Rend:	Ragadozók (Carnivora)
Család:	Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)
Neme:	Cryptoprocta (Bennett, 1833)
Faj:	C. ferox

Tudományos neve:

Cryptoprocta ferox
(Bennett, 1833)

Elterjedése: 

Madagaszkáron honos, a tengerpart szintjétől a 2000 méteres magasságig.

 Megjelenése:

Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata; testtömege 7–12 kilogramm. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a Fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira Barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét.

Arckifejezése határozottan macskaszerű; megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. A fossza 1,5 méteres hosszából csaknem 70 centiméter a farok. Roppant alacsony termetű állat; lábai alig 15 cm-k. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házi macskáéra emlékeztet.

Életmódja:

A párzási időszak kivételével magányosan él. Minden egyednek saját territóriuma van, melyet illatmirigyeik váladékával jelölnek, és amelynek nagysága a prédaállatok elterjedésétől függ. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kiváló. Éjszaka vadászik: a földön és a fákon is könnyedén mozog. Megeszi a félmajmokat, a madarakat, a kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket és a rovarokat is.

Nincs természetes ellensége, csak az ember jelent rá veszélyt.

Szaporodása:

Szeptember – október a párzás időszaka. Ez idő alatt a fogékony nőstények kiválasztanak egy fát maguknak, ahová körülbelül egy héten át hívják a hímeket. Az összegyűlt hímek egymással agresszíven viselkednek. A nőstény több hímmel is párosodik, a földön vagy a fa egy vízszintes ágán.

A nőstény 90 napos vemhesség után általában 2–4, körülbelül 10 dekás utódot hoz a világra. Az újszülöttek vakok és magatehetetlenek, szemük csak a tizenötödik nap után nyílik ki. A kölykök 15–20 hónapos korukban hagyják el anyjukat; felnőtt méretüket 4 éves korukra érik el. Fogságban akár 20 évig is élhet.

Védettsége:

A faj sebezhető státuszú a Természetvédelmi Világszövetség listáján; mára csak mintegy 2500 példánya élhet vadon. Veszélybe kerülésének oka, hogy háziállatokat is zsákmányol, ezért vadásznak rá. Emellett az élőhelyek ember általi pusztítása, mellyel a fossza élettere is feldarabolódik, illetve fogyatkozik. Madagaszkár csúcsragadozójaként fontos szerepük van sok faj létszámának szabályozásában.

Állatkertekben is ritkán fordul elő. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban található egy példánya.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!