Házi macska

     A macska (más néven házi macska, tudományos nevén Felis silvestris catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül a Felis nem Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska (bővebb információért katt a linkre) mai rendszertanban inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis nagyon sok dologban eltér az őseként tekintett fajtól (ez viselkedésbeli és kinézetbeli határozó is lehet). Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére (illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására). Körülbelül 10000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.

 

Anatómiája:

 

    A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz. Jó futók, rövidtávon képesek elérni az akár 50km/h-s sebességet is. Ízületeik hajlékonyak, hosszú lábaikkal, rugalmas erős izmaikkal remekül ugranak, képesek függőlegesen felfelé a kerítésekre vagy falakra akár két méter magasságba is felugrani, álló helyzetből. Emellett igen jó az egyensúlyérzékük (egyensúlyuk megtartását hosszú hajlékony farkuk is segíti), reflexeik gyorsak.

 

Fiziológia:

 

    A kölyköket 8-9 hetes korukig az anyjuk eteti, a felnőtt egyedeknek naponta 1-2 étkezésre van szükségük, melyek során testtömeg-kilogrammonként mintegy 4-5 dekagramm táplálékot fogyasztanak el. A macskák gyakran összegömbölyödve alszanak. A macskák más állatokhoz képest meglehetősen sok időt töltenek alvással, különösen idősebb korukban. A napi alvásigényük körülbelül 12-16 óra, de átlagosan 13-14 órát alszanak, némelyikük azonban akár napi 20 órát is képes alvással eltölteni.                 Geoffrey B. West és Van M. Savage amerikai kutatók tanulmánya szerint az emlősállatok alvásigénye testméretük növekedésével csökken, bár az alvásigényt az agy mérete és energiafelhasználásának mértéke, valamint az életmód is befolyásolhatja (például a ragadozók többet alszanak). A macska időnként félálomban pihen, ehhez általában a lábait behajlítva lekuporodik, ill. lefekszik, szemeit behunyja, füleit előre vagy a zajok irányába fordítja. A félálomban töltött idő végén rendszerint alvó pózt vesz fel (például összegömbölyödik), majd elalszik. Az alvási folyamat az emlősökéhez és a madarakéhoz hasonlóan zajlik. A felszínes alvást felváltó mély alvási szakaszban az izmok ellazulnak és bekövetkezik a REM fázis vagy álomfázis, mely során az agyi aktivitást jelző EEG jelek hasonlítanak az ébrenlétnél megfigyelhetőekre.

    Ezt az időszakot a gyors szemmozgás mellett a bőr és az izomzat rángatózása is jelezheti. A mintegy 6-7 perces mély alvási szakaszt körülbelül 20-30 perces felszínes alvás követi, melynek végén a macska néha felébred és testhelyzetét megváltoztatva újra elalszik. Az alvó állat számára a zaj vagy egyéb zavaró körülmény hatására történő hirtelen felébredés stresszt okoz, amely hosszú távon, gyakran megismétlődve pszichikai rendellenességet, betegséget is eredményezhet.

 

A macska hőfényképe:

 

    Éjszakai életmódot folytató állatok lévén a macskák (elsősorban a fiatalabb példányok) gyakran hiperaktívvá és játékossá válnak az esti vagy a hajnali órákban. Az ilyen időszakokat „esti/éjszakai őrületnek" vagy „fél órás őrjöngésnek" is nevezik. A macska vérmérséklete nagyban függ fajtájától, illetve tartási körülményeitől. A soványabb példányok általában aktívabbak testesebb társaiknál. A macska normál test hőmérséklete 38-39° C. A macskának hőemelkedése van vagy lázas, ha a test hőmérséklete eléri a 39,5 °C -ot vagy feljebb emelkedik, amennyiben pedig 37,5 °C alá csökken, akkor kihűlt. Összehasonlításképpen az ember normális test hőmérséklete körülbelül 36,8 °C. A házi macska szívverése percenként 140 és 220 között van, nagyban függ attól, hogy az állat mennyire izgatott (nyugodt állapotban 150 és 180 közé esik, amely nagyjából a duplája az ember szívverésének).

 

Szőrzetváltozatok:

A leggyakoribb szőrzetváltozatok az alábbiak:

• Bicolor tuxedo hím

• Bicolor, tuxedo és van

• Cirmos

• Teknőc tarka és calico

• Colorpoint

    A mintázat egyik változata a tuxedo (avagy szmoking), melynél a hát sötét színű, a mellkas és esetlegesen az arc, valamint a mancsok/lábak egy része pedig fehér, míg a Van mintázatnál (amely a törökországi Van-tó környékéről származó fajtáról kapta a nevét), csak a farok és a fejtető (a fülekkel együtt) sötét színű. E két véglet között több átmenetet is megkülönböztetnek, ilyen például a harlekin. A sötét színű rész lehet fekete, vörös vagy a teknőc tarka mintázat halványabb változata.

Csíkos szőrzet, különféle mintákkal. Leggyakoribb a márványfoltos mintázat, amely tartalmazhat lepkeszárnyra és szemre emlékeztető rajzolatokat. A makréla változat oldalán a halakéhoz hasonló hosszirányú csíkok találhatók, a pöttyös cirmosoknál pedig a mintázatot apró sötét foltok szakítják meg, amelyek apróbb és halványabb változatban az abesszin fajtánál is megtalálhatók. Egyes változatokat a kitenyésztésüket végző országról neveznek el, a foltos cirmosok például meglehetősen ritkák Északnyugat-Európán kívül, ahol viszont igen elterjedtek.

    Ez a mintázat calimanco és ködfoltos tigris néven is ismert. A szőrzet vörös (vagy krémszínű) alapon fekete (esetleg barna vagy kék) színű pettyekkel díszített. A bunda tartalmazhat fehér foltokat is (teknőc tarka és fehér) vagy a márványmintánál nagyobb kiterjedésű összefüggő fehér területet (calico). A calico mintázatot, trikolórnak, Japánban mi-ke-nek („hármas bunda"), Dániában pedig lapjeskatnak („foltos macska") is nevezik. A teknőc tarka és calico macskák általában nőstények, mivel a mintázat a különböző X kromoszómák hatására alakul ki. A hímek általában sterilként születnek. Azok a példányok, melyek mindenütt vörösek, többnyire hímek (nagyjából 3:1 arányban). A vörös színű hímektől származó nőstények, egy almon belül általában teknőc tarkák vagy vörösek.

    A colorpoint (avagy színes jegyű) mintázat leggyakrabban a sziámi macskáknál fordul elő, de bármely másik házi macskánál is megjelenhet. A colorpoint macska arca, fülei, lábai és farka sötét színűek, míg a test többi része világosabb árnyalatú vagy fehér. A colorpoint mintázatú fajta neve függ a példány színeitől, többek között létezik fóka jegyű (sötétbarna), csokoládé jegyű (világosbarna), kék jegyű (sötétszürke), lila jegyű (ezüstös szürkés-rózsaszínű), vörös jegyű (narancssárga) és teknőc tarka jegyű változat is. Megjegyzendő, hogy a colorpoint macskák szőrzete idővel sötétebbé válik, emellett a szőrzet sötétebbé vagy világosabbá válhat az esetleges sérülések és a hőmérséklet hatására is, ugyanis a szőrszálak pigment összetétele hőmérsékletfüggő.

 

Szőrtelen fajták:

 

    A mutáns példányokból kitenyésztett szőrtelen fajták, például a szfinx, a doni szfinx és a peterbald egyes példányai rövid, pihés szőrzettel rendelkeznek, mely a szfinx esetében a faroknál vastagabbá válhat. Mintázatuk többféle lehet, színezetüket nagyrészt a bőrük pigmentációja adja. A doni szfinx és a peterbald fajtánál a szőrzet nagy része általában kétéves korra eltűnik.

 

Testfelépítése:

 

A macskák testfelépítése két véglet között változhat:

• Keleti: Nem kötődik egyik fajtához sem, bármely macska rendelkezhet hosszú, vékony testtel, mandulavágású szemekkel, hosszú orral, nagy fülekkel. Erre a típusra jó példával szolgálnak a sziámi és egyéb keleti rövid szőrű fajták.

• Cobby: Bármely macska, melynek rövid, izmos, zömök teste és kis fülei vannak. Zömmel a perzsák és az egzotikus fajták tartoznak ebbe a csoportba.

A macskáknak számos változata ismert. A lap alján található dokumentumok megnyitásával megtekinthetők a fajták szőr változatuk lebontása szerint.

forrás: Wikipédia

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!