Kecske

 

    
A házi kecske (capra aegagrus hircus) háziállat, a tülkös szarvúak családján belül a kecskeformák (caprinae) alcsaládjába tartozó kérődző párosujjú patás. A vadkecske (capra aegagrus) háziasított alfaja. Az ókori görögök szent állatnak tartották, mivel tőle „tanulták el" a szőlő metszését. Magyarországon a szegényebb néprétegek tartották, ezért a szegény ember tehene néven is illetik, de a jobban tejelő szarvasmarhafajták térhódítása előtt gyakran olyan gazdák is tartották, akiknek rideg marhája gulyában volt. A házi kecske általános használt neve a kecske, de ez a név, tágabb értelemben több fajt is jelöl, így a vadkecskét és a bezoárkecskét (capra aegagrus aegagrus), a kőszáli kecskét (több faj összefoglaló neve) és a havasi kecskét (oreamnos americanus). Szócikkünkben „kecske" alatt a házi kecskét értjük. Kecskét Amerikába először a spanyolok vittek a 16. században

 

A kecsketenyésztés múltja, jelene:
    A Balkánon és Afrikában nem volt szabályozva a kecsketartás. Ez vezetett oda, hogy a túllegeltetés következtében nagy terület elkarsztosodott, illetve elsivatagosodott. A szabályozatlanság és ez a tartásmód ma is jellemző a primitív népekre. Nyugat-Virginiában szabályozták a kecsketartást. Pl. az erdőtelepítésekben és fiatal erdőkben tilos volt a legeltetés, míg a lábas erdőben nem, ugyanakkor az erdőszegélyeket tervszerűen tisztogatták kecskékkel. Államilag segítették a nemesítést, aminek eredménye sok kultúrfajta születése. Korán felismerték, hogy a kecsketenyésztés fejlesztésére és a kecsketartók képzésére fordított energia nemcsak az egyéneknek, hanem a társadalomnak is hasznos.                             Magyarországon a kecsketartás a tiltások történetéből és a tiltások szabályozásából állt. A tiltások kezdete a 13. századra nyúlik vissza, amikor nyugat-európát megelőzve erdőtelepítéseket rendeltek el, ahonnan kitiltották a kecskéket. Később a kecskéket még a lábas erdőkből is kitiltották. Így lett háborúság 1570 körül az egri kecskés gazdák és Balassi Bálint között. Kőszegen 1649-ben, amikor a kecskék nagyon elszaporodtak "...a város elrendeli, hogy csak azoknak szabad kecskét tartani, akik egészségi szempontból rá vannak szorulva." 1654-ben Thökölyt is beperelték Késmárkon, mert kecskéi bitangba jártak. 

    Kőváron 1801-ben előírták, hogy csak a "szegénységnek engedtessék meg, hogy egy-két kecskét tartson a mezőn." Ettől kezdve a jómódúaknak tilos volt kecskét tartaniuk. E néhány idézetből is megállapítható, hogy a Thökölyt követő időben a vagyonosokat eltiltották a kecsketartástól. Így lett a kecsketartás társa a szegénységnek. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy ha akadályozzák a kecsketartást, akkor egyúttal csökken a szegénység és megindul a vagyonosodás. Ezzel kapcsolatban károlyi Rezső 1910-ben a következőket írta: "némelyek annyira mentek a kecskével szemben, hogy a kecskeállomány csökkenését a vagyonosodás jelének hitték. Ha azonban így lenne, akkor hazánkat igen gazdag országnak kellene vélni, mert a kecskék száma már ugyancsak nem nagy, az utolsó években 250 000 darabra rúgott. Németország pedig szegény volna, mert kecskeállománya 3 500 000 darabot is meghaladja, ami még akkor is tekintélyes szám, ha tekintetbe vesszük, hogy Németország területe kétszer akkora, mint hazánk. A valóság az, hogy Németország nagy kecskeállományával is gazdagabb, mint mi és gazdagsága nem akadályozza a kecsketenyésztés fejlesztését, sőt arra igen nagy gondot fordít."

 

A kecske elnevezései:

A kecske neve nem és életkor szerint:

• Bak - kifejlett hím kecske

• Anya - kifejlett nőstény kecske

• Kecskegida - hím kecske ivarérésig

• Gödölye - nőstény kecske ivarérésig

További tenyésztési kifejezések:

• Caff - herélt kecske

• Korcs - nem fajtatiszta szülőktől származó(keverék) egyed

• Basztard - ismeretlen származású, fajtajelleg nélküli egyed

• Hibrid - céltudatos keresztezésből származó egyed

• Buga vagy suta - szarvatlan kecske

 

A kecske háziasítása:
    A kecskét - mint a többi Európában hagyományosan tartott háziállatot - a termékeny félhold területén, vagy attól nem messze háziasították már a történelem előtti időkben. Legvalószínűbb őse a bezoárkecske (capra aegagrus aegagrus).
Nyugat-Európában ma a kecskefogat szerepet játszik a falusi turizmusban, a gyermekek szórakoztatásában. Ennek hagyománya van Angliában. A kertes házzal rendelkező családoknál mind jobban terjed a kutyatartást felváltó kecsketartás. Ennek oka, hogy a kecske kedves, hálás, játékos természetű, eledele olcsóbb és higiénikusabb, trágyája és vizelete kevésbé szennyezi a környezetet. Ezen kívül értékesíti a ház körül keletkezett hulladékot, gyomokat, trágyája a kertészetben jól hasznosítható.

 

Kecskefajták:
    A kecskéket több szempontból csoportosíthatjuk. Gazdasági megfontolások szerint vannak tej-, szőr-, valamint vegyes hasznosítású (tej és hústermelő) fajták.
A girgentana kecske Szicília szigetéről származik.

 

Magyar kecskefajták:

• Magyar parlagi kecske

• Nemesített fehér kecske

• Nemesített őzszínű kecske

Svájci kecskefajták:

• Saanen-völgyi kecske

• Appenzeller kecske

• Toggenburgi kecske

• Wallis-völgyi kecske

• Zergeszínű havasi kecske

Német kecskefajták:

• Lagensalza-i kecske

• Nemesített német kecske

• Hartzi kecske

• Schwarz waldi kecske

• Barna wālder kecske

Spanyol kecskefajták:

• Murciai kecske

• Malagai kecske

Francia kecskefajták:

• Alpesi kecske

• Poltou-i kecske

Angliai kecskefajták:

• Anglo-núbiai kecske

• Orosz kecskefajták:

• Don melléki kecske

• Orenburgi kecske

• Orosz gyapjas kecske

Ázsiai kecskefajták:

• Szőrkecske

• Angóra kecske

• Tibeti szőrkecske

• Kambing kacang kecske

• Jamnapari kecske

• Bengáli fekete kecske

Afrikai kecskefajták:

• Afrikai törpekecske

• Kameruni törpekecske

• Vörös sokoto kecske

• Boer kecske

• Szudáni kecske

• Máltai kecske

 

A kecske szaporodása:

Ivarzás:

    A kecske féléves korában már alkalmas a szaporodásra. Az üzekedésük, ami rendszerint szeptember-november hónapokra esik és néha májusban is jelentkezik, gyakori mekegésükön és farkcsóválásukon észlelhető. Ha akaratát nem engedik teljesülni, úgy könnyen beteg lesz. A bak az év minden idejében nemzőképes és a legjobb korban - amely 2-8 év között van - egy bak 100 nőstényre elegendő.

Ellés:

    Az anyakecske a párzás utáni 21-22. héten 1, 2, vagy 3 és csak kivételesen 4, vagy 5 kicsit ellik. Születésük után néhány perccel felállnak a kis gidák és keresik az anyjuk tőgyét. A következő napokon már szaladgálnak és 4-5 nap múlva az anyjukat mindenhová követik. Gyorsan nőnek, a második hónapban ütköznek ki szarvaik, egy év alatt pedig elérik teljes nagyságukat.

 

Mezőgazdasági hasznosítása:

Kecskék az ólban:

    Egyetlen gazdasági állatfaj sem termel olyan sokféle terméket viszonylag kis és szerény befektetéssel, mint a kecske. Olyan területeket (meredek kopárok, ugarok, beszántás előtti területek) is képes hasznosítani, melyet más haszonállat nem. A kecske a testtömeghez viszonyított tejtermelésben az élen áll (8-10x). Húsa megfelel a korszerű konyha követelményeinek. Szőre, illetve bőre ipari nyersanyag. Trágyája sem elhanyagolható. A kecskét célszerű legeltetni. Így biztosítható a gazdaságos és egészséges tartás. A közhiedelemmel ellentétben a kecske válogatós, az egyféle takarmányt hamar megunja, egy-egy helyen keveset legel, hamar odébbáll. Nagy területet bejár, mozgásigénye is nagy.                 Számos fajtának a nyájtartó képessége kicsi, ezért érdemes juhokkal együtt tartani. Más szempontból, a juhnyájakban is gyakran láthatunk kecskéket. A jerkék rejtetten ivarzanak, amit hamarabb észrevesz egy-egy kecskebak, mint a kos. Külön kecskecsorda azonban csak elvétve akadt egy-egy községben (pl. Csíkszentdomokos, Szentgál). Többnyire a kijáró tehéncsordához vagy csürhéhez csapták hozzá a kecskéket is.

 

A kecsketartás EU-beli főbb adatai:

• A kecskeállomány az EU 15 országokban több mint 17 millió

• Az EU 10 új tagállamokban kevesebb, mint 700 ezer.

• Tejtermelés a régi EU országokban évi 1.646.000 tonna

• Az új 10 országban 74.000 tonna (magyar termelés 12-15 millió liter)

• EU 15 hústermelése: 72.361 tonna,

• Az új 10 tagállamban: 8.319 tonna (Magyarország 900-1000 tonna - 10% export)

 

Takarmányozása: 

    Nem igényel sok törődést, csak ki kell kötni a mező szélén. Állítólagos megfigyelések szerint a kecske nálunk 576 fajta növényből 499-félét eszik meg. A legelésnél tűnik ki legjobban fáradhatatlansága és szeszélyessége. Mindig új élvezet után futva, mindenütt csak keveset tép, megpróbál és belekóstol ebbe is, abba is, de a legjobbnál sem időzik sokáig. Különösen a falevelekre vágyik és éppen ezért jelentékeny kárt tesz a védett erdőrészekben. Közismert erdőpusztító. Nagyfokú elszaporodása miatt Dél-Európában az elpusztított erdő azért nem jön ismét rendbe, mert éppen a fiatal fák rügyező hegyeit harapdálja le. Csodálatosképpen baj nélkül eszi azokat a növényeket is, amelyek más állatokra nézve veszedelmesek, úgymint: a kutyatej, godirc, boroszlán, körfény, az erős-szegfű, a szattyú, citromfű, zsálya, foltos bürök, mérges ádáz, és más ilyen nemű növény; örül a dohánynak, szivarvégnek és más hasonló dolgoknak. 

    A kutyatej élvezetétől rendesen hasmenést kap; a tiszafa és a gyűszűvirág számára is méreg. A legszívesebben veszi a hüvelyes növények fiatal gyenge leveleit, a káposzta és répaféléket és a legtöbb falevelet. A legtöbb hasznát látja a száraz, napos, termékeny magaslatokon található növényeknek.             Rétek, melyek szeméttel vagy valamelyes rossz szagú anyaggal vannak bemocskolva, nem használhatók kecskelegelőnek, ugyanis még ott is undorodnak, ahol valamikor régen trágyázva volt. Szabadon legelő kecskék csak vizet kapnak inni, istállóban tartottak pedig rozskorpából és sós vízből álló keveréket.

Kecsketejről ITT olvashatsz.

 

Kecskehús:

    A kecske húsa igen ízletes. Van, aki tejes korában kedveli töltve és egyben megsütve, és van, aki az érettebb, idősebb húsú állatot részesíti előnyben. A kecske húsa (szemben a birkáéval) egyáltalán nem faggyús, ezért legjobban a nyolc hónapos gidák (pecsenyegida) értékesíthetőek. Húsa 20-30%-ban a kolbász alapanyagban felhasználva, egy felettébb ízletes húsipari terméket eredményez.

 

Kecsketrágya:

    A kecsketrágya a földbe beleszántva, kicsit megpihentetve, jó minőségű termőtalajjá változtatja a silány földet is. A zöldségek termesztéséhez, fejlődésükhöz kimondottan nagyon előnyös, de a gyümölcsfák gyarapodásában is nagy szerepet játszik.

 

 

A kecske betegségei:

Fertőző betegségek:

• Brucellózis (bang-kór)

• Dermatitis (fertőző hólyagos bőrgyulladás)

• Dizentéria

• Lépfene (anthrax)

• Száj- és körömfájás

• Talprothadás (büdös sántaság)

• Tályog

• Tetanusz

Paraziták:

Külső paraziták:

• Kullancs

• Rüh atka

• Tetű

Belső paraziták:

• Coccidiózis

• Escherichia coli

• Galandférgek

• Májmétely

• Orsóférgek

Vemhességgel, elléssel összefüggő betegségek:

• Vetélés

A kecskéknél ritka a vetélés. Vagy parazitákra (májmétely, coccidiozis), vagy mechanikai okokra lehet visszavezetni. Esetleg mérgező növény, vagy fagyos takarmány is okozhatja. Egyes orvosságok is kiválthatják (féreghajtók, antibiotikumok).

Egyéb betegségek:

• Húgykő

A húgykő bakokban, főleg herélés után gyakoribb. Az állat nehezen, vagy egyáltalán nem vizel, erőlködik. Gyógymód: sima izom lazító, járatás.

Forrás

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok