Szavanna és a Bengáli házi macska

Savanah macska

A szavanna macska az afrikai szervál és különböző házi macska fajták (egyiptomi maú, sziámi, szerengeti - sőt, egy másik csodás hibrid, a bengáli macska) keresztezéseként létrehozott hibrid fajta.

Először egy amerikai bengáli tenyésztő, Judee Frank tenyésztette ki, 1986. április 7-én született meg az első szavanna macska, egy hím szervál és egy sziámi cica gyermekeként: a neve Savannah lett (innen származik a fajta neve). A TICA (The International Cat Association) 2001-ben fogadta el a fajtát és annak standardjait, versenyeztethetőként azonban csak 2012 májusában regisztrálták.

    A szavannák magasak és karcsúak, hátsó lábuk hosszabb a mellsőnél, valós méretüknél általában nagyobbnak tűnnek rendkívül atletikus alkatuk miatt. Fejük hosszúkás, nyakuk karcsú. Fülük nagy, szemük bumeráng alakú, a felső és alsó szemhéjon megfigyelhető a sötét "szemceruza-vonal": ez a szemeket védi az erős fénytől.

    Standard mintázatuk pettyes-cirmos, színük lehet barna (meleg, hűvös, vagy aranyba hajló alapszínen sötétbarna vagy fekete), ezüst (ezüstszínű alapon fekete vagy sötétszürke), melanisztikus (fekete alapon még feketébb) vagy smoke (sötét alapon fekete). A charcoal, glitter, patina a bunda mintázatának, árnyalatának különböző minőségei - ezek előfordulhatnak bármely színben. A szavannák farka gyűrűs, a vége mindig fekete. A standardoknak megfelelő szavanna mintája szimmetrikus, homlokukon kirajzolódik az "M" logó (miszerint Macska).

    A hibridek besorolása hivatalosan a "filial generation number" alapján történik: minél alacsonyabb az "F" szám annál közelebbi a szervál rokonság (szavannák esetében) vagy a leopárdmacska rokonság (bengáliak esetében).

A szerválok gyermekei F1-es szavannák, a szerválok unokái F2-esek, a szerválok dédunokái F3-asok, a szerválok ükunokái F4-esek, ük-ük-unokái F5-ösek.

Ebből következhetne a "szervál tartalom" százaléka is az alábbiak szerint elméletben:

• F1: 50-99.99%

• F2: 25-49.99%

• F3: 12.5-24.99%

• F4: 6.25-12.49%

• F5: 3.12-6.24% F6: 1.56-3.11%

• ...és így tovább.

    Mivel azonban a szavannákat lehetőség szerint szavannákkal keresztezik (a körülbelül 10% "szervál tartalmú", általában F5-ös vagy F4-es generáció kandúrjai már rendszerint ivarképesek) gyakran előfordul, hogy a kategóriában olyan magas "szervál tartalmú" szavannát találunk, aki százalékosan meghaladja a szerválhoz közelebb álló generációtól minimálisan elvárt "szervál tartalmat".

    A TICA által alkalmazott másik besorolási rendszer az "A, B, C, SBT" besorolás. Ahol a két szülő különböző fajtából származik (természetesen csak a fajta-csoporton belüli keresztezések megengedettek), ott az utód "A" besorolású fajtamacska, ahol a szülők azonos fajtából származnak ugyan, de a négy nagyszülő között van legalább egy más fajtájú, ott az utód "B" besorolású fajtamacska lesz, és így tovább. Így például minden F1-es szavanna törvényszerűen "A" besorolású, "SBT" besorolásút legkorábban az F4-es generációban találhatunk - ám előfordulhat "A" besorolású fajtamacska akár az F8-asok között is (egy F7-es szavanna és egy egyiptomi maú keresztezése esetén például). Versenyeken csak az SBT besorolású macskák indulhatnak (ahol a felmenők között a dédszülők generációjáig visszamenőleg nincs más fajta).

A szavannák esetében a magas "szervál tartalmú" állatok eleinte félénkek lehetnek. Bizalmukat ki kell érdemelni, meg kell szelídíteni őket...de ezt sokkal szebben is elmondták már, mint én valaha képes lennék rá:

Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból."

Prózaian: a zajt, tömeget, stresszt (például gazdájuk nélkülözését) megszenvedik. Ilyen helyzetekben könnyen megijednek, és bár igaz, hogy ijedtükben támadhatnak, ez akkor történik, ha idegenek akaratuk ellenére meg akarják érinteni, sarokba akarják szorítani, esetleg le akarják fogni az állatot.     Persze ilyen esetekben egy házi macska is támadhat. A társállatként, helyesen tartott szavannák vad ősének öröksége megszelídítő gazdájukhoz való ragaszkodásukban, vad külsejükben és csodálatos atlétikai képességeikben, nagy mozgásigényükben, erős vadászösztönükben (egerekre, rovarokra, madarakra vadásznak, nem emberekre), zsúfoltság esetén területük fokozott jelölésében, ijedtség, zavartság esetén pedig az étel visszautasításában, rejtőzködő, visszahúzódó viselkedésben nyilvánul meg, nem támadó magatartásban.

    Minden generációra jellemző, hogy a boldog szavannák természete érdeklődő, játékosak, kíváncsiak, rendkívül energikusak és intelligensek. Kilincset lenyomni, szekrényt kinyitni, játékot visszahozni, csapot megengedni is gyorsan megtanulnak, éppúgy, mint sok utasítást megérteni (és ha kedvük tartja végrehajtani). Kedvenc helyük minden szobában a lehető legmagasabb polc, és mivel helyből akár két és fél méterre is képesek kecsesen felugrani, el is érik azt. Szeretik a vizet, és a teljes belemerülést kivéve minden formájában nagyon élvezik, sőt, vannak szavannák, akik úszni is szeretnek.

    Családjuk körében gyorsan megnyílnak, más háziállatokkal összebarátkoznak. Gazdáikat mindenhova követik, ha mindenki elmegy otthonról és nincs más társ-állatuk képesek akár egész nap az ajtóban várni a családra. Igényelik az emberi társaságot, gazdáikkal erős érzelmi kötődést építenek ki. Pórázon sétálva boldogan fedezik fel a környezetet, a megszokott helyekhez nem ragaszkodnak túlságosan: az utazást, szállodai tartózkodást nem bánják, ha a gazdájukkal lehetnek. Jellemük sok tekintetben jobban hasonlít a kutyákéra, mint a macskákéra.

    Nagyon beszédes állatok: morognak, dorombolnak, ugatásszerű vagy csiripelő hangokat adnak, nyávognak, kerregnek, egymással is sokat kommunikálnak. Ha gazdáik hozzájuk szólnak, mindig válaszolnak, és ha ők szólnak hozzánk, jobban tesszük, ha válaszolunk, mert képesek akár egy órán át tekintetüket ránk szegezve ismételgetni mondandójukat, figyelmünket mancsuk finom érintésével, fogaik ruhánkon vagy kezünkön való összecsippentésével, vagy játékuk ölünkbe ejtésével hívják fel magukra.

Bengáli cica

A bengáli macska egy 1963-ban indult tenyész program keretén belül jött létre mint önálló fajta, létrehozása a kaliforniai Jean Mill nevéhez fűződik. Az ázsiai leopárdmacska és a házi macska keresztezésének elbűvölő eredménye ez a vadmacskás külsővel és a házi cicák kedvességével bíró "mini leopárd". A szelektív, igen gondos tenyésztői munkának köszönhetően a bengáli macska intelligens, barátságos jellemmel rendelkező, kifejezetten ember centrikus házi kedvenccé vált, gyermekek és kutyák mellé is bátran ajánlhatók. Ma már Európában is egyre ismertebbek a bengáli macskák, de világszerte egyre több rajongót mondhatnak magukénak a kiállításokon. A bengáli nagyon aktív és vállalkozó szellemű macska. Szeret felmászni mindenre és játszani, minél őrültebb dolgokat művelhet, annál jobban érzi magát. Tartható lakásban, nem feltétlen igényli a kertet, de ez esetben meg kell adni neki a lehetőséget, hogy futkározzon, ugráljon a lakásban. Az a macskafajta, akinek nem lehet elég macskajátékot, kaparófát, lógó, csörgő, guruló bigyót szereznünk. Ez a cica a többitől eltérően nem fél a víztől, sőt némelyikük kifejezetten szeret bemászni gazdija mellé a kádba, esetleg a zuhany alá, így ne lepődjünk meg, ha egy vizes macskát találunk este az ágyunkban.

Bengáli macska

    A bengáli házi macska egy vadmacskaféle, a bengáli leopárdmacska és egy házi macska keresztezéséből mesterségesen létrehozott hibrid. Az első bengáli macska e két faj véletlen párosodásból született, tervszerű tenyésztése az 1980-as években kezdődött Amerikában. Azzal a céllal kezdték a fajtát kialakítani, hogy létrehozzanak egy vadmacska külsejű, de házi macska természetű új macskafajtát.

A fajta története

    Az 1960-as években is már felvetődött a bengáli fajta kialakítása, amikor egy kaliforniai tenyésztő egy házi macska kandúrt pároztatott egy nőstény ázsiai (bengáli) vadmacskával. A Kinkin nevű utódot aztán házi macskák között nevelték fel, majd saját apjával keresztezték, ami egyszínű és pöttyös utódokat eredményezett. A történet azonban csak 1983-ban folytatódott, amikor Jean Sugden és egy másik genetikus, Dr. William Centerwall tervszerűen hozzáfogott a fajta megalkotásának. Sokáig a fertőző macskabetegség, a hashártyagyulladás tanulmányozásával "alkottak" bengáli macskákat, hogy megvizsgálják, a két faj kereszteződéséből született hibrid ellenáll-e a betegségnek. A fajta végleges kialakítása során bevontak a tenyésztésbe más fajtákat is, így a mai bengáli macskák ereiben brit, abesszin és sziámi vér is folyik.

Külseje

    A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínű), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún. hó bengáli és teljesen fekete változat is. A hó bengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemző M-alakú rajzolat.

Feje széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erőteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A test izmos hosszú, a bunda tömött, sűrű és rendkívül finom, prémszerű. Lábai erősek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme ék alakú, kissé mogyoróvágású. Színe lehet sárga, vagy zöld. A hó bengáli esetében a szemszín mindig kék.

Jelleme

    Az első generációs bengáli macskák bár házi macska külsejűek voltak, természetük azonban vad volt. A mai bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "öl macska". Néha akaratos, saját akaratát érvényesíti, kissé önfejű, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetű. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligens fajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszú szőrű változata nincs.

Gondozása

    A bengáli macska étrendje a többi macskáéval megegyező, különösebb igénye nincs. Szereti a figyelmet, a törődést. Szőrét könnyű tisztán tartani, hetente elég átfésülni. Lakáson belül tartsuk.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!