Fossza

„Éés végünk Jönnek a fosszák hogy szegény makit húsától megfosszák!

	Rendszertani besorolása:
Osztály:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Emlősök (Mammalia)
Rend:	Ragadozók (Carnivora)
Család:	Madagaszkári cibetmacskafélék (Eupleridae)
Neme:	Cryptoprocta (Bennett, 1833)
Faj:	C. ferox

Tudományos neve:

Cryptoprocta ferox
(Bennett, 1833)

Elterjedése: 

Madagaszkáron honos, a tengerpart szintjétől a 2000 méteres magasságig.

 Megjelenése:

Madagaszkár legnagyobb ragadozó állata; testtömege 7–12 kilogramm. Külsőleg hasonlít a macskákhoz, afféle átmenet a macskák és cibetmacskák között. Különösen szembeötlővé válik ez a macskaszerűség, ha a Fosszát a vele egyező színezetű, megnyúlt alakú, alacsony tairával (Eira Barbara) vetjük össze. A hasonlóság miatt a rendszertani helye is hosszú ideig vitás volt. Eleinte általánosan a macskafélékhez sorolták, majd Carlsson A. vizsgálatai alapján a cibetmacskákhoz tették át. Végül a molekuláris biológia és a géntérképek megjelenése után elkülönített Eupleridae családban találta meg a helyét.

Arckifejezése határozottan macskaszerű; megnyúlt, alacsony lábakon nyugvó törzse, tojásdad füle és csupasz talpa viszont inkább a cibetmacskákra hajaz. A fossza 1,5 méteres hosszából csaknem 70 centiméter a farok. Roppant alacsony termetű állat; lábai alig 15 cm-k. Bundája rövid, de tömött, kissé durva, fején és lábán a szőröket mintha lenyírta volna valaki. Színe vörhenyes, fölül sötétebb árnyalattal, itt az egyes szőrszálak barnával és halvány sárgával gyűrűzöttek. Fülén a szőr kívül-belül világosabb, bajusza részben fekete, részben fehér, szivárványhártyája szürkészöldes sárgának látszik, és a házi macskáéra emlékeztet.

Életmódja:

A párzási időszak kivételével magányosan él. Minden egyednek saját territóriuma van, melyet illatmirigyeik váladékával jelölnek, és amelynek nagysága a prédaállatok elterjedésétől függ. Látásuk, hallásuk és szaglásuk egyaránt kiváló. Éjszaka vadászik: a földön és a fákon is könnyedén mozog. Megeszi a félmajmokat, a madarakat, a kisemlősöket, hüllőket, kétéltűeket és a rovarokat is.

Nincs természetes ellensége, csak az ember jelent rá veszélyt.

Szaporodása:

Szeptember – október a párzás időszaka. Ez idő alatt a fogékony nőstények kiválasztanak egy fát maguknak, ahová körülbelül egy héten át hívják a hímeket. Az összegyűlt hímek egymással agresszíven viselkednek. A nőstény több hímmel is párosodik, a földön vagy a fa egy vízszintes ágán.

A nőstény 90 napos vemhesség után általában 2–4, körülbelül 10 dekás utódot hoz a világra. Az újszülöttek vakok és magatehetetlenek, szemük csak a tizenötödik nap után nyílik ki. A kölykök 15–20 hónapos korukban hagyják el anyjukat; felnőtt méretüket 4 éves korukra érik el. Fogságban akár 20 évig is élhet.

Védettsége:

A faj sebezhető státuszú a Természetvédelmi Világszövetség listáján; mára csak mintegy 2500 példánya élhet vadon. Veszélybe kerülésének oka, hogy háziállatokat is zsákmányol, ezért vadásznak rá. Emellett az élőhelyek ember általi pusztítása, mellyel a fossza élettere is feldarabolódik, illetve fogyatkozik. Madagaszkár csúcsragadozójaként fontos szerepük van sok faj létszámának szabályozásában.

Állatkertekben is ritkán fordul elő. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban található egy példánya.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Manul

 Nem rég akadtam rá erre a cicára:) Előtte még sosem hallottam róla:) Gondoltam veletek olvasókkal is megosztom ezt a kis édes vadon élő cicust. 😊

A pusztai macska, vagy manul, egy Ázsia belsejében őshonos macskaféle. Az állatot felfedezője, Peter Simon Pallas után Pallas-macskának is nevezik.

    A pusztai macska főleg Közép-Ázsia pusztáin él, Mongólia, Kína, Afganisztán, és a Tibeti-fennsík környékén, de nem ritka, hogy 5000 méteres magasságban, füves legelőkön is megfordulnak. Az alig csapadékos, száraz kontinentális pusztát kedvelik a leginkább, a sivatagos, alföldi területeket azonban nem szereti.

    Megjelenését tekintve a házi macskákhoz hasonlítható, hozzávetőleg akkora, mint a házi kedvencként tartott macskák, ám hosszú szőre miatt sokkal nagyobbnak hat. Ezt leszámítva több olyan jellegzetessége van a külsejével kapcsolatban, ami megkülönbözteti a többi macskafélétől. A legérdekesebb, legfeltűnőbb ezek közül a kör alakú pupillája. Bundája miatt megtévesztő lehet, de a pusztai macska igen izmos, karcsú állat. Rövid lábai ellenére akár egy 5 méteres szurdokot is képes átugrani.

    A manulok a párzási időszakot leszámítva általában magányosan élnek, kemény tél esetén viszont csapatokba verődve próbálják átvészelni az időjárást. Kisebb emlősökkel, madarakkal, hüllőkkel táplálkozik, egyes esetekben még mérges kígyókat is levadászik, melyek mérgétől sűrű szőrzete védi meg.

    Régebben a pusztai macskákat a bundájuk miatt nagy számban vadászták még azelőtt, hogy bevezették volna a faj hivatalos védelmét. Elterjedésük ugyan széles, de csak foltokban fordul elő állományukat az élőhelyek pusztulása, a zsákmányállatok fogyása és a vadászat jelentősen csökkenti. Ugyan a kihalás közvetlen veszélye nem fenyegeti, azért nagyon gyakorinak sem számít. Magyarországon két állatkertben is tartják, a Szegedi Vadasparkban, illetve a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

Forrás: Zoo Zoo

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!