Folyók

 A folyók a Föld felületére ható legfontosabb geológiai tényezők közé tartoznak. Miközben a Föld számos területén keresztülfutnak, erőteljesen alakítják a tájat. A felszínpusztító munkájuk következtében keletkezett üledék az óceánokba jut. Útjuk során meredek falú szakadékokat és magas partokat hoznak létre, völgyeket alakítanak ki és termékennyé teszik az időnként elárasztott területeket. Azokon a helyeken, ahol puha kőzet váltja a keményebb kőzeteket, zúgok és vízesések jönnek létre. Ha a tengerparti övezetben a torkolatnál sok üledék rakódik le, létre jöhet a delta - torkolat.

A folyó fontos gazdasági tényező: Vizi útként országokat és azok iparvidékeit köti össze. A mellékfolyók és a főfolyó alkotta rendszer fontos víztároló a lakosság és az ipar részére. A folyók döntő láncszeme a víznek azon körforgalmában, amely a légkör és az óceánok között zajlik és amelyben a csapadék és a párolgás fontos szerepet játszik. A szárazföldre hulló csapadék legnagyobb részét a folyók szállítják vissza a tengerbe.

A folyók munkája

A folyóvíz medermélyítő munkája során mély barázdák jöhetnek létre. A letört, kimosott köveket a víz magával sodorja és más helyen újra lerakja. Ezt a jelenséget akkumulációnak (felhalmozódásnak) nevezik. A felhalmozódás erőssége függ a folyó esésétől és a vízmennyiségétől. Minél nagyobb az áramlási sebesség, annál nagyobb a víz szállító ereje. 

Egy folyó az üledéket háromféle módon szállíthatja. Egyszer, mint meder menti hordalékot, amikor a részecskék a talajon csúsznak és gurulnak, időnként kisebb ugrásokat téve (szaltáció). Másszor, mint lebegtetett hordalékot, amely a víz turbulenciája segítségével lebegő állapotban marad és így utazik a vízben. Harmadszor, mint oldott szállítmányt. Az oldott hordalék a kőzetek kémiai mállásából származó anyagokat és a légkör alkotórészeinek az esővízzel a folyóba jutott összetevőt tartalmazza.

A szállítás során a kőzetdarabok gömbölyűre csiszolódnak,feldarabolódnak vagy feloldódnak. 20 km után még az ellenállóképes kvarcitok és gömbölyűek lesznek, ezért egy folyó alsó szakaszán a vízben már nincsen medermenti terhelés, hanem csupán lebegő terhelés és oldott anyagok.

Az ember az utóbbi időkben jelentős befolyást gyakorolt a szállított anyagok mennyiségére és minőségére. A gátépítések következményeként a lebegő anyagok visszamaradnak így az üledékterhelés csökken. A hordalék mennyisége viszont növekszik az erdők tarvágása, az egyes területek feltörése és az építkezések által kiváltott talajerózió következtében.

Az emberi tevékenység eredményeként évente több, mint 500 millió tonna anyag jut ilyen módon a világtengerekbe. Ebben az anyagmennyiségben többek között találhatunk még mérgező ipari hulladékot, oldott sókat és műtrágyát is.

Forrás: A Föld című könyv

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!

Óceánok és tengerek

A tengereknek Földünk geológiai átalakulásában igen nagy szerepe van. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a földfelszín 71%-át tengerek borítják. Ennek ellenére az óceánok és tengerek teljes dimenziójukban, tulajdonképpen még 125 évvel ezelőtt is gyakorlatilag ismeretlenek voltak. Csupán a parti övezetben ismerték a tengerjárást és a hullámok erejét. A mélyebben fekvő tengerfenékről alig tudtak valamit.

Először a brit haditengerészet küldött 1872-ben egy négy hónapos expedíciót a Föld óceánjainak kutatására. Ennek során fedezték fel az egyik leghosszabb és legmagasabb hegységet a tenger színe alatt, az úgynevezett közép atlanti hátságot. Ezen kívül a tenger fenekén még mélyebben fekvő síkságokat, dombvidékeket, tengeralatti vulkánokat és nagyon mély árkokat is. Az azonban csupán a múlt század 60-as éveinek elején derült ki, hogy a lemeztektonikai folyamatok döntően hozzájárultak az óceánok fenekének változatos felépítéséhez.

Ma számos olyan kutatási program létezik, amely ezeknek a szerkezeteknek a kialakulásával foglalkozik. Távirányított búvárhajókkal kőzet és üledék mintákat hoznak fel az óceánok fenekéről. Visszhangos mélységmérők segítségével hanghullámokat küldenek a tengerfenék, amelyek onnan visszaverődnek. Így lehet a tenger mélységét egy adott helyen megállapítani. A hanghullámokkal a tengerfenék felületét is le lehet tapogatni és ezáltal megrajzolható a domborzati profilja. Más műszerekkel a hőmérsékleti viszonyokat és a mágneses tulajdonságokat tanulmányozzák.

A Föld valamennyi óceánjában hatalmas felszíni áramlatok mozognak, amelyek befolyásolják a kontinensek éghajlatát. Ezekkel a sokkal lassabb mélytengeri áramlatok is kapcsolatban állnak. A körforgásban lévő víztömegekben folyamatos a tápanyagok, az energia szedimentek közötti csere. A hullámmozgások, a tengerszint ingadozása, koptatás, mállás valamint a vulkánok tevékenysége és tektonikai folyamatok a földtörténet során egy igen változatos óceáni tájat hoztak létre.

Ha metszetben nézzük a tenger fenekét, akkor meglehetősen változatos képet kapunk. Ezt az Atlanti-óceán fenekének példáján mutatjuk be. A partvonaltól kiindulva 51 – 200 méter mélységben találjuk a kontinentális talapzatot. (self) Ha ezt a felületet kb. 100 km-ig követjük, elérjük a kontinentális talapzat szélét. Innen egy meredek kontinentális lejtő vezet a mélybe. Itt eróziós árkok, tengerlatti szakadékok, és völgyek tarkítják a képet. Ezt követi a kontinentális emelkedő, amely több száz kilométer után a mélytengeri síkságba megy át. Itt elsüllyedt, általában már kialudt vulkánokat találunk. Ezeknek az úgynevezett mélytengeri hegységeknek egy része sziget formájában kiemelkedik a vízből. Ehhez a területhez kapcsolódva a hegység-domborzat egyre meredekebb lesz, egészen az atlanti hátságig.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!