Karakál macska

     A karakál, más néven sivatagi hiúz egy közepes termetű, Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál. Dél-Afrikától az Arab félszigeteken át egészen Közép-Ázsiáig megtalálható.

Alfajai a következők:

• Caracal caracal caracal

• Caracal caracal algira

• Caracal caracal damarensis

• Caracal caracal limpopoensis

• Caracal caracal lucani

• Caracal caracal michaelis

• Caracal caracal nubicus

• Caracal caracal poecilictis

• Caracal caracal schmitzi

    

Teste vörösesbarna-homokszínű, foltok nélkül (a kölykök még foltosak). A füle fekete, álla, torka és hasa fehér. Felső ajkát nagy, fekete folt tarkítja, és orra szélétől a szeméig is fekete sáv húzódik. Rövid szőre szorosan testére simul. Fülén a szőrpamacs dúsabb és hosszabb, mint a hiúzokén. Igen karcsú, a lába meglehetősen hosszú. Marmagassága kb. fél méter, átlagos testhossza 60-90 centiméter, farka nagyon rövid (20-30 centiméter). Testtömege 13-19 kilogramm.             

    Magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezető, ugyanis a kimondottan sivatagos területeket kerüli. A legszívesebben olyan félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál. Rendszerint egyedül jár, bár megfigyeltek már kisebb csoportokat is. Territoriális; területének határát vizeletével jelöli ki.

    Többnyire éjszaka aktív, de időnként nappal is vadászik. Gyorsan fut. Ideje nagy részét a talajszinten tölti, bár kiválóan mászik és ugrik (akár 3 m magasra is). Elsősorban rágcsálókkal, madarakkal és kisebb antilopokkal táplálkozik, de gyakran elkapja az alacsonyan repülő madarakat is. A baromfiudvarba beszabadulva nagy károkat okozhat. Zsákmányát olykor a leopárdokhoz hasonlóan fákon rejti el, hogy később fogyaszthassa el a maradékot. A nappalt árnyékban, gyakran földimalacok elhagyott üregében tölti.

    A karakál egész évben párzóképes. A nőstény 69-78 napos vemhesség után 1-6 kölyköt hoz a világra. A kölykök 10 nap után nyitják ki szemüket. 10-25 hétig szopnak, és nagyjából egy évig korukig maradnak anyjukkal. Az ivarérettséget 12-16 hónaposan éri el.

    Az ázsiai alfajok a CITES I. függelékében szerepelnek (a háziszárnyasokat féltő gazdák irtják őket), míg a faj maga a II.-ban kapott helyet. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevően ritkult az utóbbi időben. A csökkenő példányszám ellenére nagy elterjedési területe garantálni látszik a faj jövőjét. Könnyen szelídíthető, ezért (főleg régebben)Iránban és Indiában vadászatra idomították. Kedvelt állatkerti faj; Magyarországon a Győri Állatkertben és a Miskolci Állatkertben látható. Fogságban akár 17 évig is elélhet.

Kellemes olvasgatást és jó szórakozást kívánok!